Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Farkas Zsombor: "Itt a jövő előttem!" - "...aztán a többit majd meglátjuk"
48 Úi Dunatái • 2003 március Farkas Zsombor „ITT A JÖVŐ ELŐTTEM!" „... aztán a többit majd meglátjuk” Néhány hónapot dolgoztam egy 12 férőhelyes átmeneti gyermekotthonban. A „Házban” - ahogy a gyerekek hívják - olyan fiatalkorúak élnek, akik különböző okok miatt kénytelenek elhagyni természetes környezetüket. Elkerülnek otthonról, és be kell illeszkedniük egy idegen közegbe. Nem könnyű! Nem könnyű szülők nélkül, intézményi körülmények között iskolába járni, vagy éppen a nyári szünetben „vakációzni”. Ez a „Ház” természetesen nem pótolhatja az otthont, a családot. Nem tudja visszaadni azt a légkört, azt a hangulatot, amelyre minden gyermeknek szüksége van. A kisgyermekkor, a gyermekkor és a serdülőkor pont azok az életciklusok, amelyekben nagyon fontos a szülői szerep, a bizalom, a megértés. Támasz, biztonság kell minden gyereknek ahhoz, hogy később érzelmileg teljes életet élhessen. Az intézmény dolgozói akármennyire is igyekeznek, ezek a fiatalok hátránynyal indulnak. Olyan hátránnyal, amelyet talán képesek lesznek ledolgozni, de ha őszinték akarunk lenni, igen kicsi rá az esélyük. Van, aki csak néhány hónapot tölt itt, de akadnak olyanok is, akik évek óta a „Ház” lakói. Számukra még halványabb a remény; nincs egy külön kis kuckójuk, ahová néha-néha félre tudnának vonulni a világ elől, nincs előttük apa - anya családmodell, és nem azt kapnak vacsorára, amit kérnek. Természetesen nem mellékes az sem; hogy a barátokat hova hívja meg az ember. Iskolás korban, főleg már felsőben, ide-oda vándorolnak a gyerekek. Barátokhoz járnak, együtt videóznak, születésnapi bulikat rendeznek. Azt hiszem, kicsit kényelmetlen a gyermekotthonban tartani a zsúrt vagy éppen nem sokkal később ide hívni meg az első igazi barátnőt. Hátránnyal indulnak tehát az élet szinte minden területén. Talán csak egy valamiben tesznek szert előnyre: az alkalmazkodásban. Mert a „Házban” máshogy nem lehet élni. A gyermekotthon vezetője munkamegbeszélést tartott egyik délelőtt, és közölte, hogy új lakó érkezik hozzánk. Gyakran cserélődnek a gyerekek, mégis ilyenkor mindenki izgatott. Az első egy-két hét a legnehezebb az újonnan beköltöző számára; megszokni a környezetet, teljesen idegenek között élni a mindennapokat, elviselni a kezdeti ugratásokat. Egyáltalán beilleszkedni egy egészen más mikroközösségbe. Rettentően nehéz! Másnap megérkezett a „Házba” Peti. Nem sokat beszélt, csak figyelt. Nem
