Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 1. szám - Farkas Zsombor: "Itt a jövő előttem!" - "...aztán a többit majd meglátjuk"

Farkas Zsombor • „Itt a jövő előttem! 49 vett részt a közös tévézésben, nem játszott a számítógépen, és vacsoránál is csak a többiek után ült asztalhoz. Érthető, hiszen neki nem csak az ismeretlen emberekkel, az idegen falakkal kellett megbarátkoznia. Pedig ez már önmagában is igen komoly feladat! El kell magát fogadtatnia a gyerekekkel és a dolgozókkal is. Az ismerkedést, a beilleszkedést Peti esetében tovább nehezítette az, hogy testi fogyatékos. Egyik lá­bára sántít, mivel születésekor komplikációk léptek fel. Édesapja hajléktalanszállón lakott néhány hónapig, bár ezt Peti nem vallja be senkinek. Szégyenli! Szerettem volna róla többet és többet megtudni. Miért került ide? Hogyan alakult eddigi élete ? Mi történt a szüleivel ? Ezek és még számtalan más kérdés fog­lalkoztatott. így a második héten interjút készítettem vele. — Mutatkozz be néhány mondatban, légy szíves! — 1984-ben születtem E-ben, 18 éve itt élek. Általános iskolába a Balassi Bá­lintba jártam... a hatosszámú általános iskola. Egy számítástechnikai alapítványi szakközépiskolába járok most jelenleg. Másodikos leszek. Édesapámmal lakom, de tartózkodási helyem jelenleg... hát ez a Ház. Hát édesanyámmal nem igazán tartom a kapcsolatot, mivel... édesapámék elváltak... — Mikor? — Hát még születésem után... három éves lehettem... utána elváltak... anyu­kám falun lakik élettársával, neki is van még egy fia... az az én bátyám. Nem édes­testvérem, csak fogadott bátyám... mostohatestvérem. — Tehát 18 éves vagy. Végig ebben a városban éltél? — Hát... volt egy kimaradásom. Kikerültem az Egyesült Államokba, aztán megkaphattam volna az állampolgárságit, csak hazajöttem... de még kimehetek... még a zöldkártyám megvan. — Hogy jutottál ki oda? — No... az úgy volt, hogy... azt hiszem, 94-ben haza jöttek nagybátyámék Amerikából Magyarországra ilyen kisebb látogatásra családdal, és akkor... — Ők ott élnek? — Igen... hát mer... a nagybátyám 56-ba diszidált, és azóta kinn él... na szóval ők haza jöttek ilyen látogatásra, aztán akkor láttam testvéreimet először... nagybá­tyámnak a fiai meg lányai... — ... akkor az unokatestvéreid. — Unokatestvéreim. Akkor láttam őket először... és akkor, amiután elmen­tek... rá mondjuk egy évet... egy évre rá írtak egy levelet, mit szólnék én ahhoz, hogy kimennék hozzájuk... és kinn tudnék velük élni...

Next

/
Thumbnails
Contents