Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Szabó Emese: A Fillér utca lakói
Szabó Emese • A Fillér utca lakói 39 A JURKINYA CSALÁD A Jurkinya család szép nagy család. Apuka, anyuka, nagymama és három szép nagy, semmirekellő fiúgyermek, akik már jó rég kinőtték a gyermekkort, de valahogy egyik se tud vagy akar családot alapítani. Ebben a családban senki nem dolgozik, de minek is, mikor ott a nyugdíj meg a segély? Régen apuka vízvezeték-szerelő volt, de mostanra valahogy kevesebb lett a vízvezeték, vagy több lett a szerelő, nem tudni. Egy biztos, munkahely nincs. Anyukának nem kell munka, van otthon dolog elég. Férj, három fiú, anyós, csirkék, disznó, kert, ez mind-mind az ő reszortja. A „családfenntartó” a nagymama és a középső fiú, Béla volt. Bélának egyszer sikerült két és fél évet egyfolytában ledolgozni egy építőipari kft-nél, ahonnan azért rúgták ki, mert lopáson kapták. Hiába mondta, hogy csak otthonra kellett volna az a kis csempe, meg az a kis festék, mert le van pusztulva a fürdőszoba. Béla nem értette meg, miért ne vihetne haza egy Ids „anyagot” a fürdőhöz, mikor az apja nemrég, amikor még a gyárban dolgozott, kisebb műhelyt rendezett be magának az aktatáskában hazahurcolt dolgokból. Hogy lehet, hogy a gyár mindenkié volt, ez a francos kft, ez meg csak egy emberé?! Honnan van neki annyi pénze, hogy saját gyára legyen? A „rendes” ember még azt a nyomorult fürdőszobára valót is alig tudja kiteremteni, ennek meg gyára van! Fejlődik a világ, nekünk nem muszáj! - mondogatta gyakran a nagymama. Minek az a fürdőszoba? Ha eddig jó volt a teknő, ezután is jó lesz! De az apjuk nem nyugodott. Addig mesterkedett, míg összefusizta a fürdőszobára valót... Bárcsak ne tette volna. Ha nincs fürdőszoba, Jenő, a legkisebbik fiú, még mindig élhetne. Kártyázhatnának, ihatnák a jó kis tablettás bort, mint ahogy nap mint nap meg is tették. Nem azért itták ezt a rossz minőségű, szőlőt sose látott bort, mert ezt szerették, hanem azért, mert sokan voltak, sok kellett, erre tellett. Jurkinyáék nem a cigány kisebbséghez tartoznak, magyarok. Nélkülözéseik ellenére soha nem váltak bűnözőkké. Ami leginkább meghatározta mindennapjaikat, az az apátia. Beletörődtek mindenbe, amibe csak bele lehetett törődni. Nem mentek sehová, nem beszéltek senkivel csak egymással. Nem fizették a közüzemi díjakat, nem kerestek munkát, nem mentek maszekolni, nem csináltak semmit.
