Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 1. szám - Szabó Emese: A Fillér utca lakói

40

Út Dunatát • 2003 március

A tragédia 1997 szeptember tizenkettedikén történt, pontosabban három tragédia is történt aznap. Kettő kora reggel, a harmadik, az igazi, éjjel tíz és tizenkét óra között. Pontosan nem lehet tudni.

Reggel hétkor a nagymama elrontotta a fürdőszobában a gázbojlert, de lehet hogy magától romlott el, mert túl régi és ócska volt.

Rá tíz percre a középső fiú az etetésnél akkorát rúgott a disznóba, (mert az nem akart odébb menni), hogy eltört annak jobb lába. Ez a két tragédia határozta meg a Jurkinya család aznapi teendőit.

Hogy ezek nem igazi tragédiák? Dehogynem! A disznót karácsonyra kellett volna levágni, akkorra hízott volna meg egy kicsit. Most még csak lötyögött rajta a bőr, anyuka szerint (aki bánatában sírt is) egy deka nem sok, de annyi hús se volt rajta. Azt is mondta, hogy most amiatt az idióta fia miatt nem lesz mit enni jövőre, és mindahányan éhen fognak pusztulni.

Apuka a nagymamát szidta, mint a bokrot, hiszen hogy lehet melegvíz nélkül disznót vágni?! Ha ő nem akar pont ma fürödni, még mindig jó a bojler, mert az biztos, hogy ő rontotta el. Kilenckor anyuka kért a szomszédtól ezerötszáz forintot, elmentekjenővel a boltba, vettek öt kiló rizst, két zacskó műbelet, pirospaprikát, borsot és tizenöt liter bort, literét negyvennyolc forintért.

Apuka megbuherálta a gázbojlert, ami csodák csodája ismét működőképes állapotba került. Féltizenegykor levágták a disznót, feldolgozták, hurkát töltöttek, vért sütöttek, veszekedtek a farkán és a fülén, délután ötre készen volt minden.

A napközbeni folyamatos poharazgatás eredményeképp a család békességben és egyetértésben, elfeledve a reggeli torzsalkodást, a nap végére ért.

Jól bevacsoráztak, ittak egy utolsó áldomást, anyuka ágyba segítette az urát és a legnagyobb fiát, a nagymama lefeküdt magától. Béla és Jenő még mindig kártyáztak.

Korán volt még, fél tíz. Béla mondta ugyan, hogy ideje lenne lefeküdni, de Jenő felháborodott, hogy hova ez a nagy sietség. Különben is, lötyög még a műanyag kanna alján vagy félliternyi. Azután a középső fiú mégis lefeküdt, Jenő egyedül maradt.

Mindenki hangosan horkolt, több szólamban. Jenő mosolygott rajta, majd bevonult a fürdőszobába. Tántorgott egy kicsit, kóválygott is, émelygett is, de levetkőzött, bemászott a kádba, és megnyitotta a meleg víz csapját.

Talán ez volt az utolsó mozdulata.

Reggel a nagymama találta meg. Jenő meztelenül ült a kádban, a csapból még mindig folyt a víz. A nagymama hiába szólongatta, ő csak ült a kádban és rendíthetetlenül mosolygott.