Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 4. szám - Tóth Máté: Gino Sirola magyar antológiái a Babits levelezés tükrében

nek. Olyan volt, mint egy hirtelen napvilágra került T idom.” A keresztény mitológiában a kereszt a halál feletti győzelmet jelenti. Ószövetségi hagyomány szerint az óhéber írás keresztforma ta betűje olyan jel, mely viselőjének Isten oltalmát biztosítja a halál ellen. Ezzel azonos hangértékű a görög tau (a „mi” T betűnk).”’ Ebből következik, hogy Anita T testhelyzete is a keresztre utal. A regényben a három nő, egymástól függetlenül, ugyanazt a testhelyzetet hozza létre.

A hármas szám „az Isten, az univerzum és az ember spirituális és intellektuális belső rendjének kifejezője. (...) Misztériuma éppen abban rejlik, hogy visszatérés az egységhez, amely azonban többé nem tagolatlan, mint az ős Egy, hanem magába foglalja a dualitást (lásd Mária és Anita ikerképzet), amelyet ural, s amelyen túllép. (Túllépésnek tekinthető talán a lány a búzában, mely mindkét testvérre hatással van.) Tökéletes szám: a totalitás, a befejezettség száma. A múlt-jelenjövő hármassága az Idő teljessége.”10 Mindhárom szereplőre jellemző egyfajta befejezettség, lezártság. Befejezettség, mint élet, mint szerelem, és mint művészet. Ebbe a három dologba mindannyian „kicsit” bele is haltak, s átlendültek az Idő teljességébe, egyfajta időtlenségbe. A három a megváltó halál, az új életre való feltámadás szimbóluma is. Mint írtam, a halál jelen van mindhárom nőnél, de nincs föltámadás, az idő nem halad, hanem megdermed.

Máriához és szűziességéhez leginkább rendelhető a fehér szín. Foglalkozása is mosónő, kórházi lepedőket mos. Életét képes föláldozni a halott kedvesért, képes tisztának maradni a regény utolsó jelenetéig. Ezt készíti elő Mária álma, azt a küzdelmet, hogy képtelen tiszta maradni, és kifejezi a gyermek iránti vágyát is. „Belépett egy iszapos tóba, piros ruhában volt, a piroson átütött az iszap sötétje. A fehér alsóján is átütött, mint a fekete vér. A tó fölött, egy láthatatlan szivárvány ívét követve, fehér gyerekkocsi gördült át az égen.”

Felbukkan a kör és a tó szimbóluma, mely szintén vissza-visszatérő motívum a műben. Közvetetten megjelenik a Gergely által talált képen, mely többek között az írnok nénjét ábrázolja, aki belefullad a tóba. A halott lányt is egy hatalmas búzakor közepén találják meg, abban a bizonyos krisztusi pózban. Ha valaki a tó közepén fürdik, koncentrikus körök képződnek, akár a búzatábla körei, vagy a halott város „csigalépcső csendje”. Ide vehető maga a zöldköves gyűrű is és Gergely spiráljai. Gergely spirálokat rakott ki, „mert szerelmes volt Máriába és gyűlölte az apját”. Ezek a körök, akár az örvény, elnyelik a bennük lévő dolgokat. A búzakor a nő lelkét, a tó Mária szüzességét, a csigalépcső a zajt, és még lehetne sorolni. Ebben a káoszban mégis megmutatkozik valamiféle rend. „... amit mi a felbomlás képzetének körébe utalunk, nagyon is meglehet, hogy valójában egy áttekintésünket meghaladó bonyolultabb kategória, bonyolultabb rend világába tartozik. A

5