Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 4. szám - Tóth Máté: Gino Sirola magyar antológiái a Babits levelezés tükrében

gondolatmenetét, mely szerint a mű címe „a keresztény erkölcs központi kategóriáját idézi és az alapima »miképpen mi is megbocsátunk« részletét aktualizálja.”3 Bár azt, ahogy Szigeti Lajos Sándor4 utal az interpretáció ilyen meggondolásának lehetőségére, meggondolandónak vélem: a Mészöly Miklósnak ajánlott Baka István Képeslap 1965-bőlcímű versről és értelmezéséről van szó. Baka az 1990-ben született művében így szól elődjéhez: „Nem tudok rólad, félig tiltva vagy, / és nem tudom még, hogy Te vezeted / a leforrázott égi sereget: / megrontott mézü múlt napok hadát, //de már előre megmosolygod a / Megbocsátás suta őrangyalát.” Az idővel való játék - olvashatjuk Szigeti Lajos Sándornál - átlátható: a képeslap idejében a költészetbe éppen csak induló Baka valóban nem nagyon tudhat Mészöly Miklósról, hogy tiltva van, azt is csak későbbről vetítheti vissza, mindenesetre Mészölynek ekkor valóban csak meséi jelennek meg (mint maga a szerző mondja: „kicsiknek és nagyoknak”) a Móra Könyvkiadó gondozásában Az elvarázsolt tűzoltózenekar címmel, a „félig tiltva vagy” igazsága pedig abban nyilvánul meg, hogy ekkor Az atléta halála a kultúrpolitikai körülmények folytán nem magyarul, hanem franciául jelent meg először, de éppen 1965-ben, itthon egy évvel később látott napvilágot a regény. A kurzívan szedett Megbocsátás című, a vers befejezésében említett kisregény - erre fut ki a Baka-vers - 1984-ben jelenik meg önálló kötetként. A vers értelmezéséhez - véli Szigeti - „hozzájárul a kisregény ismerete, az például, hogy a benne megformált történet is a múlthoz és a régi Aliscához (Szekszárdhoz) kötődik, vagy az, hogy Mészöly érdeklődése az ekkor (tehát a nyolcvanas években) írt műveiben térbelileg a Dél-Dunántúl, illetve Szekszárd felé irányul, mind mélyebb rétegeket tárva föl annak históriájából.”5 Szigeti Lajos Sándor elfogadja Thomka Beáta gesztusát, mellyel Bornemisza Péter Egykötetes prédikációskönyvéhez fordulva eligazításért a kisregény látószögét értelmezve úgy véli, hogy a benne érvényesülő tartás sosem cél, hanem „eszköz annak felmutatásában, hogy sem gyarlóságaink, sem esendőségünk, sem a tények, az alkat, a hajlam s annyi egyéb tényező által befolyásolt közérzetünk nem válhat közvetlen elbeszéléstárggyá. Sem a bűnösséget, sem a megbocsátást nem lehet közvetlenül elbeszélni. ... mi más a megbocsátás, mint a javítás, a próbálkozás gesztusaival lassan kiteljesített érzés, tartás, a megszenvedett tartalom és forma.”6 Ezt elfogadva fogalmazza meg Szigeti a maga versértelmezésének zárórészében, hogy hasonlóról van szó Bakánál is, hiszen a Mészöly-mű még meg sem született a „képeslap” idején, a Baka-líra is csak születőben van. A Képeslap megírásának ideje (1990) szempontjából azonban a Megbocsátás előszövegnek tekinthető s mint ilyen, struktúraépítő funkciót kap egy közös irodalmi és kulturális forrásvidék már megvalósult és beépített tárgyaként, ahogy „Liszt és Babits is részeseivé válnak a hagyomány Baka István-i teremtésének és átértékelődésének, illetve magának e folyamat3