Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Farkas Zsombor: Szintén zenész - a rendszerváltás egy sorsa
Farkas Zsombor • Szintén zenész 35 szem a szöveget, amit leírtam, és akkor a magnóval együtt éneklek... és ez most attól függ, hogy milyen gyorsan tanulok, milyen kedvem van, gyorsan megy általába, hál istennek... elismétled ötször-tízszer-tizenötször, ahányszor van kedved, még meg nem unod, hogy most má azt nem érzed, hogy tényleg el merem játszani emberek előtt, annyira biztos vagyok benne... és akkor éveken keresztül mindig... természetesen mindig tanulsz, de mindig, mindig el is játszod, és akkor a fejben ezek így rögződnek évek hosszú sora alatt. Természetesen van, amit néznem kell, olvasnom kell, de másik 600 meg itt van benn a fejben... ebből áll az élet, hogy az ember este elmegy dolgozni, kidolgozza magát, hazamegy, alszik, mit tudom én, meddig, fölébred, kávé... és akkor hozzá kell kezdeni gyakorolni... nem állhatsz meg, ugyanúgy, mint ahogy fejlődnek ezek a csipek. Lépést kell tartani, mer mindig jönnek az új dalok, jobbnál jobb dalok, jó dalok, és akkor... ez benne a nehéz, ebbe... mer minden stílusba otthon kell lenni, tudnod kell a csárdást, Lagzi Lajcsit tudnod kell, tudnod kell a 3+2-t, tudnod kell... a Fekete Vonat... ez már nem lagzis... operettet tudnod kell, keringőket, mindent... minden műfajba otthon kell lenni, nem az, hogy csak én egyet tudok... ha bejössz te, kéred a mit tudom én, akármelyik dalt, Kozsótól. Eljátszom neked, és akkor bejön apukád, és mondja nekem apukád, hogyjózsikám, játszd má el légy szíves a Ma önről álmodtam, ez elég jó bejön. És akkor bejön a másik, az meg mondja, játszá má egy cigánynótát vagy csárdást, érted... és akkor mindenből, mindenből vizsgáznom kell... és ötösre kell vizsgáznom, mer hogyha nem ötösre vizsgázol, akkor odaszól, hogy nem így van, Józsi, hogy nem is az van, játszá má rendesen... és ezt csak úgy tudod kibekkelni, ha időt és energiát nem féltesz... nagyon szeretni kell! — Azon nem gondolkozott, hogy komolyzenével próbálkozzon valahol? — De... én az szerettem volna lenni... zeneiskolai tanár, tanítani szerettem volna... de ez közbejött 17 évesen... véletlenül lettem vendéglátó-zenész. Zeneiskola után tanár szerettem volna lenni, de hát... A tanárnőm, a zongoratanárnőm nagyon nagy hatással volt rám, ő úgy tudott tanítani, hogy az nagyon csodálatos, és nagyon megszerettem... Megvan, megvan, nekem ezt kell csinálni! És akkor, mikor teltekmúltak az idők, hát mondta, hogy próbáljam meg a stúdiót is, amit az előbb említettem, a könnyűzenét, a dzsesszt. Persze mentem, örültem, hogy tanulok, de a végcél az lett volna, mondom, hogy tanítani... de hát, mondom, kellett ez a zongorista hirtelen, és akkor, na, megpróbálom... hát istenem... sokoldalú leszek legfeljebb... — Mi miatt választotta inkább a bárzenélést? — Kérlek szépen, a bárzene nagyon megfogott... nagyon megfogott, na most... mint egy fiatal srácnak...
