Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 4. szám - Pappa Zoltán János: Török Sophie naptára 1921-1941

36 Új ÜUNATÁJ • 2003. DECEMBER az első leányt, aki útjába került, akinek az arca megtetszett...” Csányinak talán igaza lehet abban, hogy „[Tanner Ilona Babitsnak] szerelemmel átszőtt szándékait, biztos ösztönnel, azonnal megérzi.”11 Szerelmi tapasztalatai tényleg ezt a lehetőséget támo­gatják. Azonban egyebek is árnyalják beleegyezését: az otthonról menekülés, a hivata­li munkától való szabadulás kecsegtető lehetősége; a „beleházasodás az irodalomba”: nagy költő asszonyának lenni, és ami ezzel járhat: állandó publikációs lehetőséghez jutni, irodalmi sikereket elérni. Ezenkívül kétségtelenül imponált neki Babits emberi nagysága, lelki tisztasága, ami oly különössé tette őt annak szemében, aki saját beval­lása szerint111 akkoriban komisz volt szerelmi ügyekben, és nemigen találkozhatott „szent” emberekkel. Az eseményekIV ezután szörnyű gyorsan peregnek: másnap Ilonka otthagyja a hivatalt, harmadnap Mihályhoz költözik, ötödnap pedig megtartják az esküvőt a Bu­dapesti VIII. kerületi Állami Anyakönywezetőségnél. Tanúkul nem is lehetett volna jobbakat találni, mint akik az első csókot is saját szemükkel láttákú Szabó Lőrincet és Komjáthy Aladárt. A házasságkötés, mivel a meghívók szétküldésére sem maradt elég idő, szűk körben zajlott le, az újságokVI mégis már aznap szétkürtölték - tévesen 13- ára, csütörtökre datálva - a szenzációnak számító hírt: Babits Mihály megnősült. Csak eztán mutatják be egymást otthon, kicsit itt is, ott is ferdítve a valóságon: Ilonka anyjánál, „anyusnál” mint jegyesek jelennek meg az esküvő másnapján; Mi­hály vallásos nagynénje, „Nenne” pedig már áprilisban hírét vehette,vn hogy meg­történt az egyházi esküvő, amire valójában még egy egész évet kellett várni (1922. március 23.). 1921 márciusában egy hónapos olasz útra mentek nászút gyanánt, noha ezt az utat még az előző év végén Babits Mihály Szabó Lőrinccel tervezte el.vm Olaszország később, házaséletük húsz évében is meghatározó közös élmények színhelye lesz, ugyanis még három alkalommal tesznek közösen egy-egy hónapos itáliai utat: 1928 áprilisában-májusában, 1934 októberében és 1940 áprilisában a San Remo-díj kiosz­tása kapcsán. Társadalmi élet (1922) „Sokszor magányosak” - mondja KoháryIX Babitsékról. Pedig életüknek meghatározó élménye volt a társaság, a színház, a mozi, a kávéház, a vizitek. A korabeli szellemi élet színe-java megfordult náluk, olykor valóságos átjáróház volt lakásuk, alig volt nap, hogy ne jött volna valaki, ha csak egy kávéra is! S aztán, hagy elkészült az esztergomi

Next

/
Thumbnails
Contents