Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 4. szám - Németh Attila - Rihmer Zoltán - Harmati Lídia: Babits Mihály személyisége

20

Űj DuNATÁJ • 2003. DECEMBER

Juhász Gyula már 1906-ban próbálta feloldani Babits gátlásosságát sajátos stílusban: „Borzasztó az, hogy mennyire szüzeskedik Maga, kedves Babits, a nyilvánosság előtt. Legyen kurva, mint én és Kosztolányi, mint Farkas Imre és Shakespeare.” A nyilvánosság elé is ő „cipelte” 1908-ban A Holnap antológiában. 1923-ban Babits így emlékezett vissza: „Amikor beleegyezésem nélkül kiadta első verseimet - megvallom - az első pillanatban nem voltam hálás Juhásznak, nehezteltem, sőt haragudtam is rá. Nem akartam a nyilvánosság elé lépni. A Holnap az első pillanatban csak izgalmakat hozott, kellemetlenségeket okozott. Azóta hányszor voltam már hálás Juhásznak, hiszen neki köszönhetem, hogy Ady Endre mellett én voltam az, akit legjobban csapkodtak a Budapesti Hírlap és a Pesti Hírlap mennykövei.”18

A költőt az I. világháború alatt ért igazságtalan támadások is nagyon érzékenyen érintették. Emiatt sem tudta folytatni a Kártyavár című regényét, melyet már a Nyugat folytatásokban kezdett közölni. Az olvasókhoz írt nyílt levelében őszintén fogalmazott: „Bizony lírikus vagyok és érzékeny és gyenge. A mesélő elhallgat egy kicsit: bántották, és várni kell, míg letörli a könnyeit.”19

Babits érzékenysége azonban később sem változott. Hiába volt egyértelműen elismert költő, szorongása, félelmei nem csökkentek. József Attila meggondolatlan, durva támadása is mély sebet ütött rajta.20Török Sophie - a felesége - így írt róla: „Ez ő, legbelül s változhatatlan, semmi siker és elismerés nem adhatott neki védelmet s biztonságot, minden új sort szorongva írt le, s aggódva leste a hatását: nem rettenetesen rossz? S a legkésőbbi időkig is, legnagyobb verseinek születésekor is, mint naiv és drukkoló diák kérdezte aggodalomtól elsötétült szemekkel: nem vesztettem el tehetségemet? Nem vár rám szégyen? Ez ő, legbelül titkos rettegés és lebírhatatlan félelem. [... ] Két szégyen félelme ült rajta: a bukás szégyene s - a meztelenségé. Szeméremből rejtezett mindig szorosabb formák ruháiba, de minden ruha szűk volt és rövid, s minden formából árulón kilátszott a meztelenül szégyenkező lélek.”21

Ugyanezt támasztja alá tanítványa, Komjáthy Aladár - 1921-ben írt levele: „Tímár Virgil fia c. kis regényedről beszéltek a Centrálban és többen azt állították, hogy ez a legjobb műved. Ez megint csak azt igazolja, hogy saját magaddal szemben táplált skrupulusaid csakis idegességedben lelik magyarázatukat.”22

Babits gátlásosságát, társasági helyzetektől való félelmét nem csökkentette sem az idő, sem az elismertsége. Erről így írt Keresztury Dezső: „1929-ben Berlinben járt; az Egyetem Magyar Intézetének vendégeként a magyar irodalomról adott elő. Frakkban ült fel a dobogóra; hatalmas feje sápadtan világított a fekete-fehér keretben. Már megjelenésének egzotikus varázsával lefegyverezte a zsúfolt nagyterem közönségét, amelynek soraiban közéleti előkelőségek, irodalmi és tudományos hírességek vegyül-