Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 4. szám - Németh Attila - Rihmer Zoltán - Harmati Lídia: Babits Mihály személyisége
Németh - Rihmer - Harmati • Babits Mihály személyisége 21 tek el diákokkal és más érdeklődőkkel, magyarok németekkel, mert hiszen a sajtó úgy köszöntötte, mint az európai szellemi baloldal egyik vezéregyéniségét. Amikor megszólalt, mindenki döbbenten figyelt fel: németül olvasta a szöveget, amely hibátlanul volt megfogalmazva. [...] Az ötnegyedórás előadást pisszenés nélkül hallgatta végig a közönség, s hosszantartó, forró ünneplésben részesítette az előadót, aki egy ritka költői szertartás papjaként szállt le az oltárrá avatott dobogóról. S mégis, mikor egy félórás pihenő múlva be kellett mennie az előadást követő zártkörű fogadásra, úgy kapaszkodott felesége karjába, mint egy bátorítást kérő gyerek, s oly riadozással jártatta körül tekintetét a bevonulását körülvevő barátokon, mint az üldözött vad.”23 A pszichiátria szociális fóbiának nevezi azt a kórképet, melynek során az illető heves szorongást él át olyan hétköznapi helyzetekben, ahol mások megfigyelésének van kitéve (pl. étteremben étkezni, több ember előtt megszólalni stb.). Emiatt az illető kerüli az emberek társaságát, nehezen ismerkedik, s ez izolációhoz, depresszióhoz vezethet. Babits gyakran tartott felolvasást, tehát közönség előtt szerepelt, ez a szituáció számára megszokott volt, s nem okozott szorongást. Ugyanakkor a hétköznapi társasági helyzeteket igyekezett elkerülni. „Aki csak egyszer is látta - írta le a szemtanú, Keresztury Dezső -, amikor a Nyugat munkatársainak törzsasztalánál elnökölt, folyton remegő figyelemmel, hírek és ellenhírek izgalmában, gyötrődő éberséggel figyelve az ide-oda röppenő szavakat, amelyeknek a maga mindig mindent komolyan vevő természetével túlzott fontosságot tulajdonított, az megértette, miért állt fel ez a testileg-lelkileg szívós ember a kávéházi asztaltól - amely mellé a megjelentek többsége szórakozásból, értesülésszerzés végett, »pofafürdő« s játékos, tréfás beszélgetés céljából ült csak le - holtfáradtan, túlhevülten, tekintetében életbevágó tárgyalások kimerültségével s riadtságával [.,.]”24Természetesen nem állítjuk, hogy a költő betegsége a szociális fóbia volt, csak jelezzük, hogy személyiségére a depresszív jegyek mellett az elsősorban - de nem kizárólagosan - a szociális fóbiára karakterisztikus félénkség, visszahúzódás volt jellemző. Gátlásossága, félénksége, zárkózottsága jelentős szerepet játszott a nőkkel való viszonyában is. Nagyon kevés kapcsolatáról tudunk, még verseiben is ritkán vállalja fel erotikus érzelmeit. Az elfojtott vágyait - sajátos költői megoldásként - a világirodalom legszebb erotikus verseinek műfordításában élte ki. Az Erato, házasságkötésének évében, 1921-ben jelent meg. Harminchét éves koráig agglegényként élt, és nagyon rövid, felületes ismeretség után, néhány találkozást követően vette feleségül Tanner Ilonát, akit - Babitsra nagyon jellemző módon, Kazinczy felesége után - Török Sophie-ra keresztelt át. „[...] csak a magánytól menekült, s meggondolás nélkül, teljesen ismeretlenül feleségül vett, csakhogy legyen mellette valaki s hogy kit vesz
