Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Dobos Gyula: Morzsák a 275 éves Tolna Megyei Levéltár történetéből (tanulmány)
Dobos Gyula • Tanulmány 73 tüntetés, iratmegcsonkítás Tolnában nem vált gyakorlattá. Ők hiánytalanul megőrizték a múlt pótolhatatlan értékeit. A kiegyezés évében Dekleva János látta el a levéltárnoki teendőket. Helyét a megyei hivatalnoki rangsorban jól mutatta, hogy a fizetési lajstromon feltüntetett évi 700 Ft javadalma megegyezett a vármegyei másodjegyző, pénztárnok és a járási szolgabírák bérével.24 A dualizmus nyugalmi időszakában Tolna megye levéltárügyében nem történtek érdemi dolgok. A megoldatlan problémák görgetése vált napi gyakorlattá. Érdemi előrelépés a századforduló környékén történt. Perczel Dezső, a Bánffykormány belügyminisztere, aki tíz évig Tolna megye alispánja, majd a Völgységi járás országgyűlési képviselője volt, jól ismerte a Tolna megyében kialakult állapotot. A szakember probléma megoldásaként, 1895-ben, állami költségen második allevéltárnok és két állandó díjnok beállítását engedélyezte.25 A XIX. század végére a vármegyeháza újabb helyiségeit is zsúfolásig megtöltötték az iratok. Egyre sürgetőbbé vált a levéltár raktározási gondjainak hosszú távú megoldása. A királyi ügyészség az új bírósági épület elkészültét követően, viszszaadta a vármegyeházi börtönt. Ennek levéltári célú átalakítására terv készült.26 1899-ben a múzeumi bizottság, a pénzügyi állapotokra hivatkozással, a múzeumi és levéltári probléma együttes megoldását szorgalmazta.27Javasolta a „megyei levéltárban őrzött történelmi becsűiratok” múzeum épületében történő elhelyezését. Ez az elképzelés megkapta a vármegye támogatását. Az iratokat 1903-1904-ben, Székely Ferenc levéltárnok irányításával, átszállították a múzeum épületébe, a friss átvételek helye továbbra is a vármegyeháza maradt. Az átvett akták gyarapodása folytatódott. Az 1920-as években a megyeháza mellett szintén levéltári célokra újabb épületet kellett vásárolni. Ettől kezdve közel 30 éven keresztül három helyszínen tárolták Tolna megye levéltári iratanyagát. A XX. századi megyei levéltárügynek számos érdekes személyisége közül kiemelkedett dr. Hadnagy Albert, aki 1926-1967 között irányította az intézményt.28 A sors iróniája, hogy e kiváló szakember idejének többségét a hivatalnoki teendők ellátása: OFB akták, útlevél-, kivándorlási ügyek intézése foglalta le, levéltári rendezési, feltárási, tanulmányírási, ismeretterjesztési feladatok háttérbe szorultak.29 Elévülhetetlen érdeme, hogy a második világháború idején, Szongott Edvin alispán támogatásával, megszervezte a vármegyeházán légoltalmi célra kiépített helyiségekben történő iratelhelyezést. Bár egészségileg alkalmatlan volt, 1943- ban behívták katonának. Távollétében az a hibás döntés született, hogy az iratok tárolására szolgáló börtöncellák ajtaját be kell falazni. Amikor az épület hadikórházzá lett, a friss falazás felkeltette a katonák érdeklődését. A ,falazást tüstént ki
