Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 3. szám - Alabán Péter: Falu a szocializmusban: Sárpilis 1945-1989(tanulmány)

Alabán Péter • Tanulmány

63

rasztság 90°/o-a rendes szocialista közös társasművelésben művelje földjét”.14 A kommunisták a meghirdetett szövetkezetpolitikai irányelveik megvalósítását a gazdagparasztság tönkretételével kezdték. A földosztás után az árutermelő jellegű üzemeknek tekintett 25 kát. hold fölötti birtokok aránya mindössze 2,7%-ot tett ki hazánkban a magánbirtokokon belül. Ezek tulajdonosait kulákokká nyilvánították, s igyekeztek rájuk olyan adó - és beszolgáltatási terheket róni, hogy azokat semmiképpen ne tudják teljesíteni. Sárpilisen a határt 20 holdig vitték le, ily módon pedig 18 család került kuláklistára, akiket itt „fapados kulákok”-nak neveztek. A sajtóban egyébként tömegesen fordult elő a „basaparaszt”, a „zsírosparaszt” és a „kupec-kulák” terminus is.

Bár a sárközi gazdagparasztság a változások következtében elveszítette gazdasági erejét és többen el is menekültek a faluból, a kis- és középparaszti réteg megmaradt a föld mellett. Tették ezt annak ellenére, hogy az 1949. május 29-én keltezett „állami terménybegyűjtési” rendelet őket is súlyosan érintette; viszont „önmagukban nem tudtak leszámolni az önálló gazdai lét illúziójával”.15 Kunszabó szerint azáltal, hogy 5 kát. hold alatt beszolgáltatni nem kellett, az ennél kisebb gazdaságokat kevésbé nyomasztották a különböző terhek. Ezek eddig jelentéktelen hangadó tulajdonosai pedig nemcsak hogy nem adták fel paraszti életformájukat, hanem az eltűntetett kulákok és az elhallgattatott középrétegek mellett egyre inkább velük egyenrangúvá váltak - különösen az 50-es évek végére.

Országos viszonylatban a kollektivizálási kísérletek rendkívül súlyos következményekkel jártak: 1948 és 1953 között a parasztság több mint 30%-át kényszerítették szövetkezetekbe, miközben ezen termelőszövetkezeti csoportok száma 5200 fölé emelkedett. Megemelték a házadókat, a földadókat, a progresszív beszolgáltatás tetőpontjaként pedig 1952-ben még a vetőmagot is elvették a parasztoktól (padláslesöprések időszaka). Természetesen a beszolgáltatási árak messze eltértek a szabadpiaci áraktól, így például egy 1953-as adat szerint egy mázsa gabona beszolgáltatásáért 60 Ft-ot fizetett az állam, miközben a szabadpiaci ára 360 Ft/ q fölött volt. Az újonnan létrehozott gazdaságok túlnyomó részénél korántsem beszélhetünk valódi fejlődésről köszönhetően annak, hogy hiányoztak az eredményes termelőmunka feltételei. Az állattenyésztés hozamain kívül visszaesett a termelés, amit csak súlyosbított, hogy kötelezővé tették egyes délszaki növények vetését, melyek nem hozták meg a várt termést.

Ezt alátámasztandó, hogy Sárpilisen többen is emlékeznek arra, hogy annak idején értetlenül fogadták azt az utasítást, melynek értelmében gyapotot kell termeszteniük. A mezőgazdaság szocialista átszervezése során a Sárközben Pilis lett