Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Alabán Péter: Falu a szocializmusban: Sárpilis 1945-1989(tanulmány)
58 Út Dunatát • 2003. szeptember Alabán Péter FALU A SZOCIALIZMUSBAN: SÁRPILIS 1945-1989 A két világháború közti Magyarország társadalomtörténetének egyik legnagyobb dilemmája az, hogy nehéz pontosan megállapítani a parasztság fogalmát, mivel nem igazán tudni, hogy hol húzódik az önálló parasztbirtokosi lét és a részben önálló, részben bérmunkás paraszti egzisztencia közötti választóvonal. Problémás továbbá a parasztság egyes rétegeinek elkülönítése is. Általánosan a 100 kataszteri holdnál kevesebb földtulajdonnal rendelkezőket szokták parasztnak tekinteni, mely rétegen belül a gazdagparasztság az 50 hold fölötti gazdaságok birtokosait jelentette. A földminimum azonban tájanként változott, így például a már belterjes gazdálkodást folytató területeken (pl.: Dunántúl), ahol a földek termelékenysége jobb volt mint máshol, akár 35-40 holdtól számíthatjuk a gazdagparaszti gazdaságokat. Az általunk vizsgált1 Sárköz mindenképpen ezen területek közé helyezhető, ahol a mocsárlecsapolásokat követően az ősi ártéri gazdálkodás a szántóföldi növénytermesztés (szemtermelés) és a kertészkedés (pl.: fűszerpaprika2) előtérbe kerülését és fölfutását eredményezte a 19. század végére. Az igen jó minőségű földeknek, illetve a termelés szerkezetének köszönhetően Kunszabó Ferenc már 25 holdtól számítja e térségben a jómódú réteg képviselőit.3 Természetesen ők álltak a piramis alakú társadalom legfelső szintjén, akiknek a közéletben is jelentős szerep jutott. Bár a 20. század első felében a népszámlálások adatai Sárpilisen nem kis vallási megosztottságot, s ezáltal a református őslakosság visszaszorulását mutatják, 1945-ben a módos nagygazdák közül mégis mindegyik református vallású volt. Talán érdekes, hogy e felső rétegbe tartozó 14 család nem tartotta fő céljának a birtok további növelését, csupán a szinten tartással is megelégedetek. Bár országos viszonylatban a következő, középparaszti réteget a 20 és 50, illetve 10 és 20 kát. hold közötti birtokosok alkották, a fent említettek folytán Sárpilisen a 11-25 hold közötti földdel rendelkezőket sorolták ebbe a kategóriába. Ide 57 család tartozott, melyek a fölöttük állókkal ellentétben igenis minél több föld vásárlására törekedtek, magatartásukra pedig - részben ezáltal - a paraszti célszerűség volt jellemző. Szintén különbségként értelmezhető, hogy számuk jóval kevesebb volt az elöljáróság sorain belül, viszont mind az egyházi, mind a világi tisztségviselőknek ők jelentettek fő társadalmi bázist. Országos szinten Gunst Péter a 10-20 holddal rendelkező családi parasztgazdaságokat nevezi a nyugat - eu
