Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Alabán Péter: Falu a szocializmusban: Sárpilis 1945-1989(tanulmány)
Alabán Péter • Tanulmány 59 rópaiak megfelelőjének. Magyarázatában rámutat ugyanis arra, hogy ez az a családi üzem, amely elég nagy ahhoz, hogy a családot eltartsa, de nem nagyobb annál, mint amelyet a család a maga munkaerejével meg tud művelni.4 Ez a típus mindössze 10°/o-a volt a két világháború között az egész hazai paraszti népességnek. A parasztságon belüli harmadik réteget a 3-11 kát. hold nagyságú földet birtokló sárköziek alkották, melyet Pilisen közel 100 család képviselt. Jellemzőjük közé tartozik, hogy bár csak a családi munkaerőt használták, piacra (Baja, Bátaszék, Szekszárd) is termeltek. Értékrendjükben kétség kívül a föld állt az első helyen, hiszen „a földnél nincs jobb befektetés, ráadásul nem csupán kenyeret és az utódoknak biztonságot ad, hanem rangot, elismerést, nevet is!”5 Látva a jelenállapotot, ez a szemlélet gyökeresen átalakult Magyarországon a közelmúltban. A negyedik rétegbe a 3 kát. hold alattiak tartoztak, akiket a történészek agrárproletároknak neveznek.6 Arányuk 1945 előtt országosan megközelítette a 70%-ot, amely olyan magas aránynak tekinthető, hogy a nemzetközi összehasonlításban talán döntő tényezőt jelent a közép - és gazdagparasztság keskeny rétegével együtt Magyarország és Kelet - Európa, valamint Nyugat - Európa fejlődési modellje között. Sárpilisen 41 család tartozott soraikba, akiknél szintén érvényesült az országos tendencia: a jó termőföld ellenére rendszeres bérmunka (napszám, részes aratás stb.) nélkül gyakran megélni képtelen birtokosokról és bérlőkről van szó, akik között mezőgazdasági bérmunkásokat (napszámosokat), szegődményeseket egyaránt találunk. Összefoglalva a falu társadalmát tekintve elmondható, hogy az utóbbi csoportot (valamint a falu környéki pusztákon élő, később tsz-t is alapító cselédeket) leszámítva a többiben, valójában már 3 hold fölött, a jó minőségű föld, az önálló gazdai lét volt leginkább meghatározó és irányadó elem, nem véletlen tehát, hogy az 1945-ös földosztás a legszegényebbek számára a felemelkedést jelentette. A földnélküliek száma minimálisra csökkent, a nagybirtok pedig eltűnt. Látványos emelkedést a 0-5 kát. holdas kategóriába tartozó gazdaságok mutatnak: számuk közel négyszeresére emelkedett ugyan, viszont összterületük alig több mint 30%kal nőtt. A közép- és gazdagparaszti rétegnél ekkor még nem történt változás: az ide tartozó 33, illetve 3 gazdaság a földek közel 52, illetve 15%-ával rendelkezett. A legnagyobb birtokos, Könczöl Pál 71 holdat tudhatott magáénak, melyen mindössze két gazdasági cselédet tartott. Kovács Imre kortárs író és politikus a cselédeket szegődményeseknek is nevezte, akik földtulajdonnal többnyire nem rendelkeztek, így létfenntartásukat munkaerejük bérbeadásával kellett biztosítaniuk. A közép- és gazdagparaszti gazdaságokban alkalmazott gazdacselédeket
