Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Bálint Péter: Egy kretén vallomásai (regényrészlet)
Bálint Péter • Regényrészlet 27 Bálint Péter EGY KRETÉN VALLOMÁSAI „Nem ígértem, hogy az olvasót valami nagy személyiséggel ismertetem meg: azt ígértem, olyannak festem magam, amilyen vagyok; és hogy megértsenek idősebb koromban, ahhoz jól meg kell érteni ifjúságomat. Minthogy a dolgok általában kevésbé hatnak rám, mint az emlékük, és mivel képekben gondolkodom, a legkorábban belém vésődött vonások a legtartósabbak, a későbbiek pedig összevegyülnek ezekkel, de nem homályosítják el őket. A vonzalmaknak és eszméknek van bizonyos folyamatuk, ami hatással van az utóbb keletkezőkre, ezért ismerni kell a korábbiakat, hogy a későbbieket helyesen ítéljük meg.” (Rousseau: Vallomások) Hetekkel korábban olvastam egy könyvet, már a címe is sokat mondó volt: Haszontalan szolgálat; nem is tudnám ennél pontosabban meghatározni a mindennapi tevékenységemet, amiért fizetségemet kapom. Hogy ténylegesen hasznára leszek-e pártfogómnak: a jövő zenéje, éppígy az is, hogy valamiféle eredményre vezet-e együttes munkálkodásunk. Persze, anélkül, hogy nyakatekert okfejtésbe bonyolódnék a dolgok hasznos vagy haszontalan mivoltáról, az én „haszontalannak” minősített szolgálatom legalább a lelkem üdvösségére van, és lehetővé teszi számomra, hogy komolyan megfaggassam magam eddigi életemről, és eltűnődjek azok sorsa felett, akikkel valaha szorosabb viszonyba kerültem. Lelkem üdvösségét emlegettem, és nem a hasznot, ami az emberek képzeletében rögtön valamiféle látványos eredményt és sikert, egyszóval kézzel fogható nyereséget jelenít meg. Tisztáznom kell jó előre, attól, amit örökölt vagy szerzett javaknak szokás nevezni, irtózom, és nem okozott különösebb gondot megszabadulnom mindattól, amiért mások remegnek, és bármiféle aljasságra is kaphatók volnának, csakhogy minél többet birtokoljanak belőle. Tegyék, ha kedvük tartja, csak hát ne feledjék az árat sem, amit rögeszméjükért fizetniük kell valamikor. Egy nyugdíjazott irodalomprofesszor „magántitkára” vagyok, koszt, kvártély és egy csinos kis összeg fejében, amit jószerével el sem tudok költeni, mivel szinte egész nap az öregúr könyvtárát rendezgetem és katalogizálom, bizonyos rendszer szerint. Emellett hajdani jegyzeteit gyűjtöm egybe, s csomagolópapírba tekerve a spárgával átkötött árkusokat vagy füzeteket, gondosan felcímkézem, és ládákba rakom a paksamétákat, amelyek minden bizonnyal tanulságos dokumentumok egy nem egészen jelentéktelen ember életéről, mely összefonódik a huszadik szá
