Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 3. szám - Kamarás István: Örökrangadó (novella)

18

Út Dunatát • 2003. szeptember

nem öregek, mert korátlaguk negyvenegy év. Ami pedig magát illeti, öregfiú, mondtam neki, ha ragaszkodik hozzá, a következő meccs előtt kipróbálhatjuk, de hozzon magával sportorvosi igazolást. Avval váltunk el, hogy megjegyezte, félek, nem a pályán, alighanem a kórházban fog kikötni. És hát, mit ad Isten?

— Mit érdemel? - mennydörögte a főfő.

Tárkány Jenő széttárta a karját, de már ott állt a koronatú.

— Kovács János vagyok. A vádlott, vagyis a jelölt tartozik nekem egy ötössel.

— Más panasza nincs?

— És mindig bömböltette a rádióját, amikor meccs volt.

— Más?

— ő kalapált még este nyolckor is.

— Más?

A védelem koronatanúja állt elő. Nagyon hasonlított az előbbihez. Lehet, hogy ugyanő volt, sőt biztos.

— Kovács János vagyok. Nekem adta kölcsön azt az ötöst. És ő szokta lehalkítani a rádióját, és azonnal abbahagyja a kalapálást, ha szólunk.

— Mit érdemel? - mennydörögte a fő-fő.

— Beszéljen még egyszer a farkassal - mondták a Kovácsok.

Nagy csend lett. Érdes és száraz. A jelölt a kis fácskába kapaszkodva állt a dombon, és a mocorgó bozótos felé kezdett beszélni.

— Farkas testvérem, én ismét csak azt mondom, hogy én békességek akarok tőled magamnak és az embereknek, ezért farkas testvérem....

— Kuss! - horkantott a farkas a bozótból.

— Kedves farkas úr, nekem családom van, gyermekeim. Nagyon kérem, legyen méltányos. Ön nemes lélek, legendásan nemes lélek, ugyebár....

— Tessék? Nem ismerem önt. Mit óhajt? Sietek - hörögte a farkas.

— Miért nem érted meg, farkas testvér, hogy én békességet akarok neked, teközted és az emberek között, és azt, hogy add a hiteted...

— Mimet? Nem érted, hogy fogd be a pofádat. Pofa be! Hátra arc! Lelépni! - üvöltötte a farkas valami idegen nyelven.

— Mit érdemel ez a jelölt, akinek a záloga még mindig a kezemben van? - kérdezte a fő-fő, talán egy kis türelmetlenséggel is vegyült hangjába.

A Hajdú jött meg a Jakabos.

— Én itt ott dolgozom a Főépszernél, tisztelt bíróság. Ő volta dekorációs, társadalmi munkában, egészen addig, amíg fel nem vettek másodállásba egy profi iparművészt. Hamarosan ezután támadt az a bolondos ötlete, hogy kirakatot vá