Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 3. szám - Kamarás István: Örökrangadó (novella)

Kamarás István • Novella

19

gatott a raktárépület falán. Talán, hogy úgy nézzen ki, mint egy bolt. Igazán mutatósán sikerült. Pazarul elrendezte benne a dolgokat. Fegyelmi lett belőle, de amikor kiderült, hogy egyetlen fillér kárt sem okozott, ejtették. Késő estig rakosgatta a dolgokat a kirakatban, addig amíg valami egészen új dolog nem jött ki. Valami harmonikus vagy esztétikus, nem tudom megtaláltam-e rá a megfelelő kifejezést, én ugyanis csak betanított munkás vagyok hat elemivel. Csak ennyit szerettem volna mondani.

Ezt mondta a Jakabos. A jelölt integetett neki, de ő nem vette észre. A Hajdú sem, aki ezt mondta:

—Jó ember, higgyék el, jó ember, csak hát olyan... Nem is tudom, milyen, de már nem is fogom megtudni, attól félek, pedig már itt ülök órák hosszat.

— Mi érdemel? - kérdezte a fő-fő egészen halkan.

Bábu jelent meg, majd a gyerekek.

— Mit csináltok itt, gyerekek? késő van már. Menjetek haza szépen! - kérte őket Bábu.

— Itt egy tárgyalás folyik, anyuka. Apuka... - mondta nagyfia nagyfiús hangon.

— Már késő van... - szólt közbe Bábu.

— Mindjárt befejeződik, még csak egy... - vette át a szót nagylánya nagylányos hangon.

— Higgyétek el, már késő van - mondta Bábu.

— Egy-két dolgot mégis csak tisztázni kellene - kérlelte nagylánya.

— Akkor legalább egy kicsit halkabban, mert apátok nagyon beteg, és ráadásul nagyon rossz beteg - kérlelte a gyerekeket Bábu.

— Mi érdemel? - hajtogatta a fő-fő.

— Egy kétszeres kórházi szökevény életfogytiglani érdemelne - mondta nagyfia.

— Hová mehetett? - kérdezte nagylánya.

— Azt mondják, először a dekorációs boltba. Talán nektek akart valamit venni - mondta Bábu.

— Nekünk csak kavicscukrot szokott - magyarázta nagyfia a fő-főnek.

— Anyánknak meg csokoládéflipet a neve napján - tette hozzá nagylánya.

— Azután állítólag a farkasréti temetőben látták - folytatta Bábu.

— Biztosan nem meghalni ment oda - mondta halkan nagyfia.

— Végül pedig a Népstadionnál találtak rá - fejezte be Bábu.

Csend lett. Ebbe dördült bele a fő-fő.

— Mit érdemel?