Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 1. szám - Gyurkóczi Kinga - Varga Katalin - Földiák János - Vucskics Péter: A legvidámabb barakk avagy a gulyáskommunizmus az ezredfordulón

20

Gyurkóczi - Varga - Földiák — Vucskics

lását, tehát valahol ez már presztízskérdés is. Ebből egy koszorút vásárolnak, a fennmaradó összeg pedig a családhoz kerül. A kis összeg elsikkasztására esély sincs, hiszen az, az ügy végeztével pontos nyugtákkal, számlákkal a boltoshoz kerül és így megtekinthetővé válik az adakozók számára, hogy feláldozott pénzöszszegük megfelelő kézbe, jó helyre került.

De nem kerül föl mindenki a listára: „...Itt születtem, itt nőttem föl. Elköltöztünk Tatabányára, most jöttünk vissza fél éve. A férjem meghalt a buszmegállóban, senkinek nem jutott eszébe, hogy gyűjtést rendezzen, pedig mi mindenki másnak adtunk.”

Amint befejeztük a vásárlást és kilépünk a parkból, megpillanthatjuk a hirdetőtáblát. Mindenre kiterjedő tájékoztatást kapunk. Adás-vételtől az elhalálozásokon át az aktuális eseményekről is. Fekete pintyektől egészen a számítógépekig mindenféle kacatot vásárolhatunk. A legfurcsább az egészben, hogy kb. 280 főt számláló kis településről van szó, melyben a hírek futószálon terjednek, tehát mindenkinek tudnia kell arról, hogy ki mit árul, mi történt, ki halt meg, de mégis a nagyvárosokhoz hasonlóan, szabályosan gépelve függesztik ki hirdetéseiket. Mert nekik még ez is van. Fából faragott zúzódásmentes kis tábla.

Augusztus 20-ra időzítik beruházásaikat, terveik megvalósítását. Egyik évben emlékmű, a másikban gázcseretelep, az idén fából faragott falutábla készült. A kivitelezést mindig közösen oldják meg: van aki nyersanyagot ad, van aki pénzt, van aki a munkáját.

A beruházásokban nem mindenki leli örömét. Hallgassunk meg pár véleményt több szemszögből:

Egy ellenvető: „A döntéseket Svétecz és bandája hozza. Az ő ötleteik és terveik valósulnak meg. Elvárják, hogy mindenki segédkezzen ezekben, ellentmondást nem tűrő hangon parancsolgatnak, tekintet nélkül arra, hogy valakinek van-e ideje és energiája saját munkája és ház melletti teendői mellett. Ha valaki nem vesz részt, hát azt kitaszítják, és nincs nyugta az állandó intrikától. Amikor a bolt előtti kis teret építettük, hányszor mondtam a Svétecz feleségének, hogy hozzon egy sört vagy valami innivalót abba’ a nagy melegbe’, de nem adott az semmit. Azért, ha már mi csináljuk meg ingyen, önerőből akkor már ennyi csak járna.”

Ezzel szemben a másik oldal véleménye, az egyik ötletadó: „Régen nagy volt az összetartás, odafigyelés és szeretet. Együtt csináltunk mindent. Ma már nem így van, már nincs összetartás, akinek több van, arra irigyek. Sokan behúzódnak, elvonulnak. Lehet, hogy a tv az egyik oka. Régen mindenben segítettek egymásnak, pl.: ólhelyépítésben. Sok társadalmi munkát végeztünk mi a férjemmel. Ad-