Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Gyurkóczi Kinga - Varga Katalin - Földiák János - Vucskics Péter: A legvidámabb barakk avagy a gulyáskommunizmus az ezredfordulón
A LEGVIDÁMABB BARAKK AVAGY A GULYÁSKOMMUNIZMUS 21 dig nem nyugszom, amíg egy megbízható brigádot össze nem hozok, ezért buzdítom is az itt lakókat. Mindenki csak magával van elfoglalva. A kis tér munkájának építésével elégedett vagyok, mert az öregektől a fiatalokig, itt élőktől a víkendházasokig mindenki segített. De hát azért sok pofátlan ember volt, enni és inni követeltek a munkájukért cserébe. Mondtam is nekik, hogy ezt nem szórakozásból csináljuk. Sokszor nehéz őket rábírni a munkára, nem látják, hogy ez az ő érdekük is.” Azért néha a közmunkában résztvevőket megvendégelik egy jó kis gulyáslevessel. Egy újabb elégedetlenkedő: „Régebben mi is segítettünk. Mi adtuk az anyagot a játszótérhez, most meg mi vagyunk onnan kitiltva. A fiam motorozik, ezért mindig feljelentenek minket. Már ránk küldték a gyámügyeseket is.” Egy visszaköltözött hölgy, akit megleptek a változások: „Minden parancsra történik. Azt sem értem, miért csak a falu főutcáját szépítik, van itt több utca is, amire lehetne gondolni. A göröngyös utakat legalább murvával fel lehetne szórni. Szokás a faluban, hogy augusztus 20-ra valamit szépítenek a falun, addigra mindennek rendben kell lennie. Én pont előtte költöztem ide, szerettem volna kimeszelni a lakást, de az ároktalanítás lett a feladatom, így nem jutott pénzem a meszelésre. Hát majd a következő alkalommal. Egy másik család is ugyanígy járt. Alig van pénzük miből élni, de le kellett meszelni a házat, mert rontja az utcaképet.” A közbiztonság is egészen rendkívüli. Korábban voltak betörések és rablások, amiért a bevándorolt románokat okolták, akik a telep határában élték hajléktalan életüket. A másik potenciális rablóbandába pedig azok az emberek tartoznak, akik nem tudják tatabányai otthonuk rezsijét fizetni, ezért kiköltöznek itt található víkendházaikba. Ők fűtés nélkül, mindenféle komforttól mentesen tengetik életüket. Vadul védik saját szerzeményeiket és tulajdonaikat. Nem tűrik a rendbontást sem. Az egyetlen kocsmát bezáratták, alkoholt fogyasztani csak fenn a víkendházaknál, illetve a főút melletti Vértes csárdában lehet, ami szintén teljesen kívül esik a teleptől. A világítást és a telefon-bevezetést szintén közös pénzből oldották meg. A beüzemelést követően többször is ellopták a kábelt. Megelégelték, ezért őrt álltak, olyannyira, hogy majdnem sikerült még a Matáv emberét is meglincselniük a vérszomjas helyieknek. Ma már óvintézkedéseket tettek ez ügyben. Csengőt szereltek a kábelre - ami egyébként régen a bányában volt vészcsengő - most a képviselő házánál cseng és beüvölti az egész telepet, ha valaki óvatlan meg meri közelíteni a kincskábelt. Mindenki felkapja a keze ügyében lévő alkalmatos szerszámot, és elindul megtorolni a betolakodót.
