Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Petrőczi Éva: Versek (Klimt mester-meg én; Arcunkat...; Egy régi mozira; Egy Petrőczi-vers kései folytatása)
6 Úl PUNATÁT • 2003. SZEPTEMBER EGY RÉGI MOZIRA Hol vagy, Park mozi, hol, te, freskós falú Apollóból józanabb névre átkeresztelt? Látom keskeny, ezüstös vásznad, amely az időben ellebegett. S hol vagyok én, a mozgó fény-firkáktól - eleinte - bömbölő gyerek? És mondd, van-e, van-e még egy-két drága, bolond, maradék Cinema Paradiso-zarándok, aki a varázslat makacs baktereként helyén marad a csörtetők között, helyén marad és áhítattal végigvárja a fdmzenét? EGY PETRŐCZI-VERS KÉSEI FOLYTATÁSA „Világi sok búba, sértegető gondba Mi a legkeservesebb? Kit emészt betegség, fájdalmas nagy ínség Vagy vesztegeti sok seb..." (Petrőczi Kata Szidónia: Világi sok búba...) Kata, nagyasszonyom, szívbéli rokonom, szörnyű e panasz-tár, fájdalom-inventár, mellyhez magamét adnom kelletik, bár rosszallóm, hogy nyavallyák kulcsárnéja légyek én, Éva, Éva -
