Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Petrőczi Éva: Versek (Klimt mester-meg én; Arcunkat...; Egy régi mozira; Egy Petrőczi-vers kései folytatása)
Petrőczi Éva ■ Versek 5 Petrőczi Éva KLIMT MESTER-MEG ÉN Stefanie Schajfer-de Vriesnek Azt mondod, drága barátném, Klimt mester ecsetje örült volna nekem, hajam egykori, csöpp vörösének, és hogy életem annyira éli magát, ámde vászna ma már, fakuló láttomra aligha telne be színnel — kismacskáját simogatná csak a szoknyabolond pemzli-pecér. ARCUNKAT... Arcunkat az álom nem fénylővé puhítja ma már, mint a gyermekekét; lágy, de mocsári a kép, nézni tükörbe manapság, túl hosszú alvást követően, rettenet az csak, semmi egyéb: süppedezik szép rajzolatunk. Ámde a látás vesztese mégse vagyok: mint a király-arc a régi érmeken, épp úgy, szememben olyan romlatlan diadallal lakozol.
/
