Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - Heilmann József: Regényváltozatok a nemzetiségi-kisebbségi sorsra II.
Heilmann József • Regényváltozatok a nemzetiségi-kisebbségi sorsra 75 nak szinte a regényírás jelenébe érő világával. A múlt és a jelen e sajátos integrálásával a két idődimenziónak egy új minőségű egysége jön létre a regényben. Ez a valós időviszonyok kronológiáját felbontó és montázsszerűen újra rendező elbeszélési technika szervesen egymásba épülő rétegeivel szerkezetileg, strukturálisan is alátámasztja a családregény által sugallt, a generációk egymásra utaltságára épülő, összetartó nagycsalád modelljét. így vall műve aktualitásából máig mit sem vesztő üzenetéről László Lajos egy 1989-es interjúban: „Én a családok összetartó erejének alapvetően az egymás megbecsülését, az egymás tiszteletét és szeretetét tartom. (...) Az egyszerű családok, ahol a szülők és gyerekekéinek együtt, az is egy nagyon szép képződmény. De ahol az élet úgy hozta, meg a szükségszerűség és a szeretet, hogy az időseket is gyámolítani akarják á fiatalok... és az unokák is ott maradnak, szerintem az egy csodálatos szép építmény. Majdnem egy templomhoz hasonlítható egy ilyen család - függőleges felépítésében, boltozatában. S ez nemcsak imponáló és szép, hanem még gazdasági szempontból sem megvetendő. (...) Amodern nagycsaládnak vagyok én a híve, aminek a felépítménye csak külsőségében hasonlít a régi, hagyományos családhoz. Amúgy egészséges kompromisszum alapján élnek együtt az emberek - fölismerve a szükségszerűség pozitívumait, vegyítve a szeretettel. Úgy gondolom, hogy ezzel a társadalomnak két nagy gondját oldják meg: az idősek gondozását és a gyerekek nevelését, amit ugyan a társadalom vállalt, de méltóképpen nem tudja megoldani. Ha gyakoribbak lennének az általam vázolt családok, akkor a társadalom sokkal életképesebb lenne... Nem azt mondom, hogy az én nagycsalád-modellem - aminek én nagy híve vagyok, hisz magam is benne élek - mindenütt megvalósítható, de efelé kellene menni, s az emberekben alapvetően meglévő kohéziós erőt kellene felszínre hozni.”26 Erről a László Lajos-i családmodellről tanúskodik a személyes és családi ihletettsége révén bensőséges hangvételű, a szerző által őszintén vállalt empátiával és szeretettel megírt Tigrismosoly Babai családja. A Haldlpolka és a Tigrismosoly című könyveknek élményanyagában, ábrázolásmódjában és írói magatartásában folytatása a Könyörgés a hontalanokért című megrendítő hatású énregény (Babits Kiadó, 1993),'mely a trilógia harmadik, befejező kötete. Az írói életműben önálló egységet alkotó három könyv közül ennek az utolsónak az ad különös aktualitást, hogy megjelenésekor a határainktól délre újra fellángoló vallási és etnikai konfliktusok, háborús állapotok az újabb időkben még meg nem tapasztalt valóságos realitáskeretet biztosítottak a mű tartalmának. A korabeli olvasó ezáltal kísérteties analógiát vonhatott a szépírói eszközökkel megjelenített 1945-ös szomorú történelmi események, a szerb partizánok bácskai
