Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - Ujlaky István: Nagy Imre és Alexander Dubcek
42 Út Dunatát ■ 2003 június fenti példák jól mutatják, milyen hihetetlenül kevés időt adott a történelem (azazhogy az SZKP elnöksége és a Vörös Hadsereg) a magyar forradalomnak, és hogy mennyi minden, mennyire hihetetlenül sok esemény, változás történt ezen a 12 napon: alighanem a világtörténelem egyik legintenzívebb másfél hete volt. Es ezért mennyi mindenben kényszerül találgatásra a történész, mekkora a lehetősége az idealizálásra vagy a bemocskolásra a politikusnak. A prágai tavasz hét és fél hónapja ehhez képest hosszú idő. De vessük ezt egybe a történelem néhány reformjával! II. József tíz évet, az 1848 előtti reformkor 18 esztendőt, az orosz Nagy Péter évtizedeket kapott a történelemtől. Anglia története pedig 1689-től napjainkig egyetlen óriási reformkor. Sem a magyar 1956, séma csehszlovák 1968 nem tudta kidolgozni, megalkotni a maga igazi karakterét, történelmi portréját. 3. Nagy és Dubcek egyaránt „alulról jött”, géplakatosként végzett. Mindketten nagyon fiatalon csatlakoztak a radikális baloldalhoz, hogy aztán egy életen át kitartsanak mellette. Nagy 1920-tól kommunista, de - működő magyar párt híján - megjárta a szociáldemokráciát is, majd (immár a kommunista párt tudtával) belépett annak fedőszervezetébe, az 1925-től pár évig működő MSZMP-be. (Ez a markánsan baloldali szocialista párt nem azonos az 1956-1989 között működő kommunista MSZMP-vel.) Dubcek pályája egyenesvonalúbb, kizárásáig a kommunista mozgalom keretei között maradt. Nagy Imre kommunistaként - bár a Szovjetunióból kiábrándult, keserű eretnekként - halt meg. Dubcek viszont (legkésőbb) a halála előtti években a szociáldemokrácia felé fordult. Mindketten hosszabb ideig éltek a Szovjetunióban. Nagy kétéves bécsi emigráció után, 1930-tól 1944-es hazatéréséig Moszkvában élt. Dubcek édesapja 1925-ben kivándorolt a Szovjetunióba, így a szlovák politikus ott töltötte gyermekkorát. Mindketten kiválóan beszéltek oroszul. Nagy nem rendelkezett felsőfokú végzettséggel, még érettségije sem volt. De óriási önműveléssel tudós politikussá, szakemberré, több nyelven publikáló kutatóvá vált. Az ilyesfajta, autodidakta politikust ma már elképzelni sem tudnánk: ma a politikai pálya előfeltételének tekintjük az egyetemi diplomát. A XX. század közepén azonban mindez még nem volt ritkaság: Veres Péter, Aczél György, vagy akár Kádár (persze a műveltség más-más szintjén) szintúgy autodidakták voltak. Dubcek mindvégig megmaradt pártfunkcionáriusnak, noha Moszkvában pártfőiskolát végzett: szellemi horizontja nem érte el az intellektuálisabb Nagyénak tágasságát. A csehszlovák politikus karrierje is egyenesvonalúbb.
