Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 2. szám - Merényi Annamária: Tükrötske és Üvegtáblátska

Merényi Annamária • Tükrötske és Üvegtáblátska

31

E szöveg jegyzeteként publikálja a máshol nem közölt Alkottok c. versét, mely utóbb - mintegy modellálva az ortológus-neológus vita hevességét a XX. században az egyik leggyakrabban közölt költeménye lesz. A vitának ehhez a periódusához köthető Ungvárnémeti 1818-ban közzétett Pindarosz-tanulmánya,27 melyben a nevezetes versforma hazai meghonosítása mellett kardoskodott. Értekezésében Érzékit az apró költők sorába illeszti, aki tehetségtelensége miatt a szépség és az érzékenység helyett csupán valamiféle külső színt mutathat. Tóth László Terhes versírási talentumát is elvitatja, a köznép előtti tetszelgése miatt kemény szavakkal ostorozza. A fentieket figyelembe véve Terhest a magas költészet és saját görög-római ihletésű lírájának megértésére alkalmatlannak tartja. Személyeskedő kifakadásainak sorába jól idomul a megbírált nevének kicsúfolása, mikor is a Ziza, vagy az én tüzem: Ötven Eredeti Magyar Dallokban című ciklus gúnyos felemlegetése során társát Czuczámnak, Bakonyi Jutkának és Ziza Húgomnak „becézgeti”.

Terhes 1819-ben, vagyis egy esztendővel a bilingvis kötet megjelenése után újabb irattal válaszol, bár addigra láthatóan már kimerült az újonnan kreált támadások gyártásában. Az Újra amalgámozottüvegtáblácskák)an még személyeskedőbb, durván sértő hangot üt meg, mikor is ellenfelét Pindaruszként emlegeti. Ungvárnémeti Tóth László szövegeivel gyakorlatilag nem is foglalkozik, csupán néhány, a querelle kontextusába illeszthető, kisebb jelentőségű érvet fogalmaz meg. A második pamfletben fele-fele arányban szerepelnek a magyar-görög könyv kapcsán megfogalmazódó, lapidáris stílusban írt sértegetései, valamint saját magyar és héber nyelvű epigrammái, melyekben egyrészt a gúnyolt kötet témáit és címeit fordítja visszájára, másrészt pedig a'F-hoz címmel írt alantas modorban született ciklus célja Ungvárnémeti ismételt megszégyenítése.-Újfent utal társának bizonytalan származására, gyávának bélyegzi, száraz és hideg okoskodásként olvassa a Pindarosz-tanulmányt, miközben a közlés miatt a Tudományos Gyűjtemény szerkesztőségét is megrója. Ungvárnémeti Phaedrus-átültetéseit elemezve fordítási hibáit lajstromozza, nyomorult, együgyű féltudósnak bélyegzi a megbíráltat, elvitatja a klasszikus nyelvekben való jártasságát, továbbá utal Tóth László nagy vihart kavart Ertsei-recenziójára28 is. Terhes Sámuel sérelmeit vélhetően egész életén át hordozta, ugyanis 24 esztendővel Ungvárnémeti halála után, 1844-ben megjelentetett Szurony: Epigrammai költemények: Három könyvekben című gyűjteményének néhány darabjával immár kegyeletsértőnek bizonyul.