Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 2. szám - Merényi Annamária: Tükrötske és Üvegtáblátska

30

Ú) Dunatát • 2003 rÚNius

darabjaira. A vita első stációja Ungvárnémeti Tóth László magyar nyelvű kötetéhez köthető22, mikor is a Romanze- és Flórián-glosszában megtámadja Terhest. Míg az előbbi jegyzetben Terhest lekicsinylőén feles versírónak, a Ziza-dalokat pedig „fonóba való Daná”-nak23 nevezi, továbbá az ifjú Érzékit a kádenciás művek helyett más formájú költemények írására ösztönzi, addig az utóbbi szócikkben vitapartnerének készülő mesefordításairól így ítél látatlanban: „Külömben, úgy hallom, hogy az Ifjú Érzéki fordítgatja, Distrophákban, vagy Rithmuszokban, vagy Alexandrinuszokban nem tudom, annyit mindazonáltal tudok, hogy rímes versekben. Legfeljebb sem várhatni többet tőle, mint a’ Gellért Medvéje Magyarázójától.”24

Terhes Sámuel kíméletlenül és durva hangon válaszol a Tükröcskében: a vélhetően fiktív Alagi és Bárdosi25 nevében leveleket szerkeszt, melyekben egyrészt Érzékit védelmezi, másrészt pedig a megbírálttal szembeni kifogásait sorakoztatja fel. Érvrendszere vázlatosan így írható le: Ungvárnémeti költeményeiben túlzottan erős grammaticusi hajlamot tapasztal („izzad Múzsája”, „reszelő Múzsádat”, „Múzsája... a’ jambus trocheus lábak’ keresésében izzadván”), vagyis ezzel lényegében a Kazinczy-tanítványok képviselte állásponthoz csatlakozik.26 A gyakorló lelkész a sztoicizmus kapcsán világnézeti különállásukat is hangsúlyozza, mikor is az ódák közül a szerelmi témájúakat támadja, a Vincze-episztolában a felvázolt antisztoikus tételeket kritizálja. Egyébként Tóth László esetében a teológus pálya elhagyását és az orvosi tanulmányok megkezdését is e szemléletbeli torzulással okolja, s levezetésében az 1816-ban publikált Tisztválasztás című ódára utal viszsza. A gúnyirat szerzője Ungvárnémeti Versei című kötetéből költeményeket és glosszákat is idéz, ám ezeket gyakorta torzítja, a citátumokat az eredetitől eltérő kontextusban tudatosan félreértelmezi.

A polémia következő lépcsőjeként, az 1818-as magyar-görög nyelvű kötetében Tóth László torolja meg sérelmeit, mikor is a könyvben túlsúlyban lévő magasztaló epigrammák közé három becsmérlő darabot helyez el. A progisztikus modorban megszólaló Érzékihez, Rozgonyihoz, Túnyihoz című verseket Ungvárnémeti ellenségeinek szánja. A Terhes Sámuelhez címzett darab, a XX-as számmal ellátott epigramma a „Rímelő Érzéki”-t becsmérli:

Ismerlek régóta ki légy! ’s ha megostorozálak A’ minap, elnyertem czélomat. Azt akarám:

Ója magát más is. Félhettem volna, de nyertes Általam a’ község: Szarvadon a’ venyigéi