Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Komma Olivér: Anya, négy gyerek és az anyaotthon
napban a Mese és az elemzendő novella, majd novemberben A Dudi néni meséje. Az egykorú szemlélő számára biztató kezdet egy későbbi írónőnek, az utókor felől nézve a jövendő professzornő korai önkifejezési vágya. Az összehasonlítás lehetséges alapjául ezek után a gyengéd kegyelet s a fiatalkori zsengék iránt érzett elnézés kínálkozik elsőként. Csakhogy ez a novella ilyesmikre nenf tart igényt, mert ha eszünkbe is jut róla Karinthy Frigyes Tanár úrkérem]t, ne feledjük, hogy az majd csak 1916-ban jelenik meg, minta tehát semmiképpen nem lehetett. A kortárs írónők és írók között témában hiába keresünk hasonlót: senki nem vette a bátorságot az egykori tanítónőképzők szépírói bemutatására. Ha pedig az irodalmi közéletet nézzük, annak ekkoriban tagadhatatlan vezéregyénisége Mikszáth Kálmán, a háttérben esetleg Jókai. Móricz, Csáth, Kosztolányi még gyűjti erejét, Ady utat keres, Ambrus Zoltán még nagy novellái előtt a Midás királynak örül, Gozsdu Elek keserves utakat jár, Kaffka Margit tanárnőnek készül. A humor színvonalát Herczeg Ferenc és Mikszáth jelzik a századfordulón, s a Melyik hát a legfontosabb? az ekkori művek méltó vetélytársa. A KULCSNOVELLA KULCSAI Nem nehéz megállapítanunk magából a szövegből és a megjelenés idejéből, hogy a mű valóságos élményt dolgoz fel, noha ez az emlék több éves, a tanítónő-képezde kezdetére esik. Három-négy emberöltővel megszületése után, ha egyébért nem, a korfestésért már önmagában hálásak lehetnénk neki. A bevezető kettős világa, a tanárok kimért eleganciája - amely mintegy megelőlegezi jellemük alapvonását -, valamint a zsivajgó lánysereg kitűnő ellenpontot képez. Szerzőnk ezzel észrevétlenül hinti el a konfliktus magvát, amely majd a fellépő tanáregyéniségek szereplésében csírázik, ágazik, burjánzik - egyre önfeledtebb humorral. Tulajdonképpen mindkét fél működik a maga módján, miközben a jellem- és helyzetkomikum megejtő bájában, látszólag mulatságos és egyszerű kérdésben feszegeti a címet. Ne menjünk el azonban szótlanul a művészi eszközök változatos használata mellett. A szinte iskolai dolgozatnak induló novella már a második mondatban jelzi alaphangját. Az első bekezdés figura etimologicaszerű szójátékai, a kedvesen archaizáló mondatépítkezés és igehasználat egyaránt a hagyománytisztelő intézetet és tanári karát festi. Az ezzel szemben álló, csevegő diáksereg, amelyet mozgásában és jellemzésében külső szemlélőként és belső résztvevőként egyszerre élhetünk át, ugyanúgy viselkedik, ahogy immár évszázada, mégis ez a leírás elsőként érzékelteti a hangulatot. A feszültség diákos légköre egyben a tanárok jellemének 7
