Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Komma Olivér: Anya, négy gyerek és az anyaotthon
EGY DIENES VALÉRIA-NOVELLA HOLDUDVARA Tüneményes üdesége megalázza az időt, s eleven gyermeki énje megidézi a vérbeli nőt. Ha ezt valaki csupán az elemző túlzásának vélné, gondolja meg mindazt, ami az értékelést a művön kívül is befolyásolhatja: a szerző személyiségét, a mű születésének időpontját, s végül az összehasonlítás lehetséges alapjait. A novella alkotója nem író, noha tehetsége és stílusérzéke alapján bízvást mondhatjuk, lehetett volna meghitt hangú elbeszélések és regények szerzője. Ha nem tudnánk, nehezen hinnénk, hogy aki írta, alig múlt húsz esztendős, ekkor éppen az érettségire készül, mivel egyetemre másképp nem mehet, hiába van már tanítónői diplomája. Öt év múlva végez, ugyanekkor már bölcsészdoktorátust is szerez. Értekezésének és vizsgáinak tárgyai a filozófia, matematika és az esztétika. Nyolc év múlva, 1913-ban ő lesz az első magyar professzornő. Ha tehát szigorúan nézzük, a novella szerzője műkedvelő író, ráadásul nőíró, ami sokakban még ma is kétséget kelt a mű minőségével kapcsolatban. A megírás idején még inkább így volt ez. Az eredetileg Reminscentiák (Visszaemlékezések) alcímű írás a végnapjait élő Szekszárd Vidéke című hetilap 1900. szeptember 29-i és október 6-i tárcarovatában látott napvilágot, akkor, amikor egyetlen olyan magyar írónő sem alkotott, aki nélkül ne lehetne irodalomtörténetet írni. Néhány széplelkű hölgy ugyan eredménnyel próbálkozik - főleg a helyi sajtóban és a családi hetilapokban -, de Wlassics Gyula báró vallás- és közoktatásügyi miniszterként még csak ekkor engedélyezi a nők felvételét az egyetem bölcsészeti, gyógyszerészeti és orvosi karára, s 1901-ben mindössze nyolc nőhallgatót üdvözölnek egyetemista társaik az egész országban. (A férfiak ugyanúgy megtapsolják őket terembe érkezésükkor, mint a professzorokat...) S bár a Szekszárd Vidéke a női egyenjogúság élharcosaként azzal dicsekedett, hogy 1890-ben útjára indította megyénk első és mindmáig egyetlen nőújságját, a Tolnamegyei Hölgyek Lapját, 1900-ban mégsem természetes, hogy hasábjain egy húszéves leány novellája jelenjék meg. Ehhez az kellett, hogy Dienes Valéria édesapja, Geiger Gyula ügyvéd és laptulajdonos, aki persze főszerkesztő is, egyre inkább elhanyagolja újságja ügyeit. A javarészt ollózással megtöltött, hirdetésekkel agyonzsúfolt hetilapba a szekszárdi toliforgatók már nem írtak, az egykor Reviczky Gyula barátságát élvező szerkesztőnek pedig ingyen nem küldtek közölhető művet. Ennek következtében még a négy oldalon vergődő lapocska megtöltése is gondot okozott, s kapóra jöhetett, ha Valéria színes írásban mesélt apjának élményeiről. Már egy évvel előbb így jelent meg - még Rhapsodia álnéven - a Gyermekszerelem című novella, 1900 augusztusában egy nőiskolában előadott alkalmi színmű, a következő hó-6
