Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 1. szám - Komma Olivér: Anya, négy gyerek és az anyaotthon

Pedig nem nagyon tisztel meg bennünket, de tőle elnézzük a gorombaságokat is.

— No, sok haszontalan leánytanuló! Már megint itt vannak, hogy becsapják a jó öreg tanárjukat? Hát, hiszen jól van, de az öreg tanár is talpra áll majd! - S mindjárt meg is teszi - és lepotyog a katedráról. Aztán ide-oda tipegve folytatja: - Természettudományt tanulnak majd éntőlem, sok élhetetlen leánytanuló, fizikát meg kémiát. Aztán jól bele kell ütni a könyvbe azokat a pisze és nem pisze orrocskákat, mert a nagy természet, az Isten szép világa csak úgy lesz érthető maguk előtt; s a fogékony asszonyi lélekre nincsen ámfontosabb, édes leányaim, mint hogy megértse a szép természetet, azzal társalkodjék. Emberhez nem méltó dolog az, leikeim, tudatlanul nézni körül a gyönyörű világban, melynek uraivá tett az Isten bennünket...

— Hát nem angyali ember ez? - súgja Hermin.

— Te! Talán mégis ez a legfontosabb?!

Az édes öregember nagyon megveszteget bennünket a jóságával. Óra végén lelkesülten ugrálunk fel.

— Ajánljuk magunkat, édes, aranyos, cukros tanár úr! - kiabáljuk összevissza. Körülfogjuk, úgy visszük az ajtóig. O a zsémbest akarja adni, de egy jóleső mosolygást mégsem tud elnyomni, s csak szép fehér bajusza alatt mormogja vissza az ajtóból:

— Sok haszontalan leánytanuló!

Mi lesz most? Semmi, azaz ebéd. Az ebédlőben lármázunk irgalmatlanul, aztán a kertbe iramodunk. A főszerep ott is a torkoké. Végre a kétórai csengetés az osztályba terel bennünket. Feszült várakozással lessük a rajztanárt. Belép. Hosszú, borzas haja van és szórakozott; e két tulajdonságában megegyezik a művészekkel, másban nem. - Ugyebár, nem tudják az órarendet? Nem hoztak rajzeszközt? Jó, jó. Hát majd beszélgetünk - hm, hm - igen. - Mit is mondtam? - Ugyebár, nem hoztak rajzeszközt? - Hm, hm. - Nem hoztak. - Nem hoztak. - Hm, hm.

Nem lehet elbújni: Szepi sétál. (Szepi az álneve magunk közt.) Helén oldalba lök és súgja: - Te! Ez most mindjárt azt fogja magyarázni, hogy a rajz meg a szépírás a legfontosabb.

— Csak nem bomlott meg! Haha.

— Hát - folytatja Szepi - egypár szót, ugye, kissé beszélgetni akarunk. — Igen, igen. - A rajz, a szépírás különösen - a szépírás különösen fontos - hm, hm - fontos. - Ahová el nem mehetünk, az írásunkat küldjük, abból ítélnek meg bennünket. - Hm, hm. - Abból, igen, abból, hiába vagyunk műveltek, képzettek, az írás beszél - igen, a szépírás a legfontosabb...

4