Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 1. szám - Nádor Tamás: Műhelyek

90 Út Dunatát • 2002 március (aki ezt bizonyára sosem vette a kezébe) rábukkantam egy angol nyelvű Shakes­­peare-re. Nosza, olvassuk akkor ezt is. így jutottam el odáig, hogy a nyelv irodal­mat is közvetíthet. Magyartanárunk egyszer épp a romantikus irodalmat elemez­te, és szóba került a Prometheus Unbound (Kálnoky László Prometheus szabadu­lása, Weöres Sándor A láncaoldott Prométheusz címmel fordította). Tudva, hogy az ilyesmi engem érdekelhet: tanárom rám bízta, hogy fordítsam le ennek egyik monológját, értelemszerűen. Aztán majd jól szavaló osztálytársunk előadja. Ám minthogy megéreztem a blank verse ritmusát, Shelley szövegének áradó dikcióját, azt mondtam magamban: ha vers, hát legyen vers. És valahogy úgy kiokoskodtam a feladatot, hogy sikeres lett az előadás. Engem pedig annyira megragadott a do­log, hogy aztán lefordítottam az egész verses drámát, lírai betétekkel, kórusokkal, stb. egyetemben, elemi fokon ismerkedve az angol metrumok világának úgyszól­ván teljes repertóriumával. Egyetemi fölvételimen aztán ezt tettem le az asztalra, de - rossz káder lévén - ez sem volt elég. Angol szakra csak később vettek föl. Má­­morító érzésem azonban nem múlt el, mert úgy éreztem: első próbálkozásom mennyeien sikerült. Hát így kezdődött. Ezután már nem lehetett megállítani. Ke­zembe került egy kis gótbetűs, 1880-as kiadású német irodalmi olvasókönyv, s bár eleinte szinte azt se tudtam, melyik a könyv alja, melyik a teteje, hályogkovács módjára elkezdtem Detlev von Liliecront és Heinét fordítani. Akkor már megnéz­tem, miről mit mond a rendszeres német nyelvtan. És jött az orosz: Lermontov, Puskin, Odojevszkij, és így tovább. Az orosszal egyébként az a gimnáziumi taná­rom „mérgezett meg”, aki gyorstalpaló tanfolyamon néhány olvasmánnyal járt előttünk. Puskin Pamjatnyik című verséről megtudtuk: ez valójában egy horatiusi alkotás parafrázisa. A következő órára be kellett (volna) számolnom az eredetiről, s mert ezzel nem tudtam megbirkózni, megbízóm - aki valójában görög-latin­­francia-német szakos volt - visszavezetett a latinhoz, immár sokkal elmélyülteb­ben. Kovács Gyula tanár úr különben azt vallotta: csak az első négy nyelvet nehéz megtanulni. Amikor aztán a svédbe, majd az olaszba, spanyolba, portugálba is belekezdtem, visszagondoltam korai mesteremre. A műfordítás révén pedig min­dig kiélhettem hódítási hajlamomat és alkalmazhattam szellemi kézügyessége­met. Mert a nyelvtanulás és annak fölhasználása intellektuális feladat is volt szá­momra, meg barkácsolás is az adott szöveggel. — Köztudomású: a magyar könyvkiadás az ön ifjú-és férfikorának idejére kul­tuszát, mi több: magas fokon művelt nagyiparát alakította ki a műfordításnak. Ih­letett alkotók, köztük eltiltott prózaírók, költők is megéltek ebből. De sokan úgy tekintették ezt mesterségüknek, hogy nem folyamodtak mindig ihletért. Aki a kor

Next

/
Thumbnails
Contents