Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Szepes Erika: A nemzés démona
Szepes Erika ■ A nemzés démona 65 szóhoz egy szkolion, ókori tudós magyarázat, a görög nyelvérzék tanúja, megjegyzi, hogy valójában metafora, mert a szó eredeti értelmében csak négylábú állatokra használatos. Nemcsak részletezőbb, de érzékletesebb is Eusztakhiosz Homérosz-kommentárjának fennmaradt magyarázata e részhez, amelyben ezt a meghatározást adja: amphibainein annyi, mint „körüllépni”, az oroszlán vagy a kutya aggodalmas, jobbra-balra forduló mozgását jelzi, amellyel kölykeit oltalmazón körülveszi. „Egy éber, ingerlékeny, ugrásra kész lényt” (Trencsényi-Waldapfel Imre szavai) szólít meg ezáltal a harmadik sor élére, tehát igen hangsúlyos helyre állított vocativus, (a mágikus kényszerítés második eleme), ami egy személynév: Szmintheus. Ennek jelentésétől függ a két ima és a köztük eltelt idő értelmezése. A név, ami itt Apollón epithetonjaként mutatkozik, kulcsa a két imának és az egész éneknek (kihatással van továbbá az egész háborúra). Nem ismerjük jelentését, „idegen”. Hagyjuk hát fordítatlanul az idegen elemeket amint azt Devecserj tette, megnehezítve az egész ének értelmezését, vagy kezdjünk nyomozni jelentésük után, nem adva, hanem megtalálva az értelmet, értelmezést? A tudomány szerencsére (és létjogosultságát igazolva, a nyomozás mellett döntött. A témában egy magyar tudós, Trencsényi-Waldapfel Imre érvelése bizonyult perdöntőnek. S bár az amphibebékasz jelentését az ókori források pontosan behatárolták, s állást foglalt mellette a magyar filológus is, a fordító nem vitte bele az értelmezést a szövegbe, így nem állhat előttünk a görög eposz istenképzete, egy thériomorf vonásokat magán viselő hatalom. Pedig a thériomorf vonás igen fontos, ezt bizonyítja a Szmintheusz-név megfejtése. A tudomány egyértelmű állásfoglalása szerint ez az epitheton valamiképpen a szminthosz azaz az „egér” vagy „patkány” szóból származik. Ezek kapcsolata a dögvésszel, azaz a pestissel ma is közismert (gondoljunk Camus Pestis-ére!), s ha ezt az összefüggést tudatosítjuk, máris érthetővé kezd válni a szöveg, ha tisztázzuk, mi köze van ennek az Egér-Patkány néven megszólított Apollónnak a városra tört pestishez. A szómágiában jártas tudós Khrűszész pap azért szólította meg ezzel a melléknevével Apollónt, mert így soklényegű lényéből kijelölt egy aspektust, a dögvészhozó Patkányistent, s a szó kimondásával működésbe hozta az isten ebbéli hatalmát. Kilenc napig dúlt a dögvész a városban, amikor Khrűszész úgy látta, ismét imával kell fordulnia az istenhez. íme még egyszer a második ima, melynek első két sora ismétlődő-ismerős, ám a többi annál különösebb-különbözőbb: Halld, te Ezüstíjú, aki óvón Khrűsza fölött állsz, a isteni Killa fölött, Tenedoszben erősen uralkodsz.
