Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Szepes Erika: A nemzés démona
66 Új Dunatái • 2002 március Meghallgattál már azelőtt, amikor könyörögtem, mert megtiszteltél, az akháj hadinépre lecsaptál; most pedig ezt a kívánságom vidd teljesedésbe: hárítsd már el a rút dögvészt danaók seregéről! Elmaradt a Szmintheusz-megszólítás, helyette ez áll: „Meghallgattál már azelőtt, amikor könyörögtem”, azaz teljesítetted azt, amit a Szmintheusz-név kimondásával kértem. Ebben az imában viszont ezt kéri: „hárítsd már el a rút dögvészt danaók seregéről”. A mágikus világkép számára a szóban elhangzó kérés a dögvész elhárításáról kevesebbet ért, mint az előző átok elhagyása, elhallgatása, az aposziopézis. Az aposziopézis szó az elhallgatás: az átok visszavonását jelenti, és a mágikus világképben az átkot csak az vonhatja vissza, aki kimondta, éspedig lényegében az átok szavait ismételve meg, csak éppen fordított előjellel: itta ki nem mondással, másutt (pl. az egyiptomi varázslásban, de még a magyar folklórban is visszafelé kell mondani az átokszót). így tehát az első ima harmadik sorának élén álló Szmintheusz-vocativus az átok kikényszerítése, a második ima ennek megfelelő részében az átok elhagyásával így alakul: „Meghallgattál már azelőtt, amikor könyörögtem” - tehát dögvészt támasztottál, amire kértelek; az első ima szóbeli átkozódásának: „könnyeimért az akhájokon állj bosszút nyilaiddal” - a második imabeli visszavonásként ez felel meg: „Hárítsd már el a rút dögvészt danaók seregéről!” Az igazi átok a dögvész kérése volt, nem a nyilaké. Egyetlen szó, a Szmintheusz név jelentésének megtalálásával (és nem értelemadásávab) nemcsak az isten személyisége tisztázódik, nemcsak a kívánt átok minősége pontosíttatik, nemcsak a két ima egymásra megfeleltetésének funkciója derül ki, hanem az egész első éneken keresztülvonuló pusztulás értelmeződik mint egy ember által kikényszerített isteni hatalom működése, s ez magában foglalja az egész eposz szerveződésének jellegét: az emberi indulatok indítanak el mindent. Az eposz világképe ez: a földi dolgokban cselekvő emberek maguk cselekszenek, de cselekedeteikhez, mágikus eszközökkel, segítségre kényszerítik az isteneket. Ehhez a lényeglátáshoz segíti hozzá a tudomány a fordítót, aki nem ítélhet idegennek egy olyan szöveget, amit meg se kísérelt megérteni. A teljes értelmezés nyomán a műfordításnak is másképpen kell szólnia, másképpen, mint ahogy ebben az esetben Devecseri szövege szól. Egyrészt le kell fordítani a Szmintheusz-nevet ugyanúgy, mint ahogy az argürotox-ot lefordította Ezüstíjas-nak: mindkettő epitheton, tehát egyforma bánásmódot igényelnek. Másrészt vissze kell adni az amphibebékasz-ige thériomorf képzetet keltő jelenté
