Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Szepes Erika: A nemzés démona
64 Út Dunatát • 2002 március 42. sorok ill. I. ének 451-456. sorok. Álljon itt az első ima a mértékadónak számító Devecseri-fordításban (előtte a két ima kezdő, szó szerint egyező két sora fonetikus átírásban): Klűthi meu, Argürotox, hosz Khrűszén amphibebékasz Killén te dzatheén Tenedoio te íphianasszeisz. Halld, te Ezüstíjú, aki óvón Khrűsza fölött állsz, s isteni Killa fölött, Tenedoszban erősen uralkodsz, Szmintheusz: hogyha neked kedves szentélyt betetőztem bármikor is, ha kövér combját égettem ökörnek vagy kecskének, e vágyam most vidd teljesedésbe: könnyeimért az akhájokon állj bosszút nyilaiddal. Majd a második ima, a két kezdő, azonos keretsorral: Halld, te Ezüstíjú, aki óvón Khrűsza fölött állsz, s isteni Killa fölött, Tenedoszban erősen uralkodsz. Meghallgattál már azelőtt, amikor könyörögtem, mert megtiszteltél, az akháj hadinépre lecsaptál; most pedig ezt a kívánságom vidd teljesedésbe: hárítsd már el a rút dögvészt danaók seregéről! Már most ki kell emelnünk az „imára hallgató isten” erősen személyes felszólítását (hallgass meg engem - ez a mágikus kényszerítés első eleme, az imperativus), a személy kényszerítését legsajátabb jelzőivel és kultuszhelyeivel (Ezüstíjas, ill. Khrűszé, Killa, Tenedosz): a mágikus világfelfogás szerint a legspecifikusabb jelzők elöl egyetlen isten sem térhet ki, ezért várjuk az Ezüstíjas epitheton után azt, hogy pusztító nyílzápor hulljon a görög táborra - jön is utána a szóbelileg megismétlő, nyomatékosító kérés: „könnyeimért az akhájokon állj bosszút nyilaiddal!” Igenám, de a nyílzáporról többé szó nem esik, a görögök nem nyilaktól szenvednek, hanem dögvésztől. (S a második imában már csak a dögvész elhárítását kéri a pap, feledve a nyilakat.) „Idegen”, ismeretlen, érthetetlen. Pedig Homérosz ismerte és használta a szómágiát, ezért választotta az Ezüstíjas melléknevet (és nem mást, mondjuk a Múzsavezetőt vagy a Lantost, vagy a Napistent stb.), mert mindenképpen az istenség háborús tevékenységét akarta kikényszeríteni. Fel kell figyelnünk továbbá a városvédő istenség mozdulatára, ami a görög szövegben így hangzik: amphibebékasz. Ez a Homérosznál szokatlan thériomorf emlék, amely
