Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Szepes Erika: A nemzés démona
Szepes Erika • A nemzés démona 61 A FORDÍTÓ KREATIVITÁSA Ahol a szöveg érthetetlen, ahol idegenség mutatkozik, ott lép be a fordító kreativitása - mondja a hermeneutika. A fordításirodalom igen sok példával szolgál arra nézva, hogy megfelelő ismeret avagy körültekintő kutatás helyett a fordító a kreativitását kezdi működtetni. Többféle ismeret hiányozhat, ezek közül néhányra fogok ókori példákat - műfordításokat - mutatni annak igazolására, hogy ahol a fordított szövegben az olvasó „idegenséget” érez, nem érti az olvasottakat, ott a fordító kellő ismeret és körültekintés helyett „kreált” valamit. Ismeretlen vagy kevéssé ismert tények 1. Egy metrikai félreértés Az ókori irodalommal foglalkozók közül nem kevesen rajonganak az európai líra élén álló költőnő, Szapphó költészetéért és a „Szapphó-jelenségért”. A költőnő valóban rendkívülit alkotott: elsőként állította a lírai hős helyére az Én-t, a szubjektumot - azóta jellemzője a szerelmi lírának az ily mértékben erőteljes szubjektivitás, amely nem engedi látni és láttatni a szeretett lényt: csupán a szerelmét megéneklő költő érzelmeire, testi-lelki reakcióira figyel. Ez Szapphó vitathatatlan érdeme, ebben vitathatatlanul az első. De az ókor minden csodájától önkívületben lelkendezők ott is zsenialitást vélnek felfedezni, ahol nincsen. A szapphói strófa az európai hagyományban négysoros: három hosszú, 11 szótagos sort zár le egy rövidebb, 5 szótagos sor. -U-0-Uü-U-Ö -U-Ü-UU-U-Ö -U-D-UU-U-Ö-uu-ü A magyar költészet és fordításirodalom is tartja magát ehhez a hagyományhoz. Ebben az értelmezésben feltűnőnek, kirívóan rendhagyónak látszanak az 1 sor = 1 gondolat általános elvét felborító szapphói enjambement-ok: a „rendbontásban” odáig merészkedik Szapphó, hogy nemcsak a mondatot „töri meg” a sorvégen, hanem még a szót is kettévágja. Ezt a minden szabályt felrúgó gáttalanságot az irodalomtörténészek egy része annak tudja be, hogy Szapphó érzelmei mintegy „túlcsordultak” a soron, ezért alkalmazza a modern áthajlásos technikát. A bámult merészség olyan fokú, hogy a magyar műfordítók nem is ültették át a magyar műfordításokba. Lejegyzőn fonetikusan az egész első strófát, majd utána a többi-
