Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 1. szám - Szigeti Lajos Sándor: Az utolsó tánc: a legmélyebb vigasztalanság (II.) - két Baka-vers üzenete

48

Út Dunatát • 2002 március

s vonagló kékes ajkait széjjelnyitja a temető odvas fogai sírkövek vacogva villannak elő örvénylik részegen a valcer míg a föld megundorodik és gyomortartalmát kihányja csontváz-szerpentin koponyakonfetti esőzik a bálra és örvénylik aranyfog rendjel a holtak fölkavart pora

S vonít a Sátán hegedűje nyüszít a brácsa felsikolt a klarinét hörög a bőgő élők között kering a holt A. Nagykövetné s B. A császár ébenfa mellett rőt virágszál a parketten száguldozik C. Államelnök görbe lábú nejét forgatva Noszferatu mily szép nyak elábrándozik s mint hattyúdöggel a kanális fagylaltszinű ruhákkal máris felhabzik forr a bálterem s bár túlcsordul megállni nem engedi a szilaj keringő

S húzza a Sátán hegedűje húzza de egyszercsak leinti a nyálzó klarinétvisítást a brácsát nagybőgőt megállnak a párok már nem járja senki s míg izzadt tagjaik kihűlnek s csak lihegésük hallani a Sátán meghajol kopott