Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Szigeti Lajos Sándor: Az utolsó tánc: a legmélyebb vigasztalanság (II.) - két Baka-vers üzenete
Szigeti Laios Sándor • Az utolsó tánc 47 És most a Sátán hegedűje a brácsát nagybőgőt leinti s a nyálzó klarinétvisítást a párok döbbenten megállnak de nem bír tiltakozni senki mert ólomsúlya lett a tüllnek s a hölgyek izzadt szirmai mint párzás közben megfagyott csigák tapadnak össze és belőlük mégis oly bizsergés fut szét a tagokba hogy koszorúvá borzolódik a hajzatuk s a férfitestek drótvégen lógó bábui szikrák kék záporába vesznek S rákezd a Sátán hegedűje végigcsusszan a húrokon a vonó és kettérepednek a tükrök ablakok s a serleg a kézből szétszilánkozik bor fröccsen és brokát hasad függöny hullámlik mintha űri szél fújna arkangyalhajat a táncosok riadtan állnak de egyszercsak középre lebben az első pár s a szerteáradt zenére lassan körbering és mind akik e jelre vártak felbolydult izgatott seregben forogni kezd a többi mind S húzza a Sátán hegedűje liheg a nagybőgő a brácsa a klarinét lohol nyomába remeg a bálterem remeg
