Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Jánosi Zoltán: "Fegyvert szereztem: bűv-igéket" - folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében
BÁTRABB IGAZSÁGOKÉRT! Óh, a ti igazságaitok! Az a sok döntő s föltétlen igazság! A súlyosok, a letiprók! - nem ők kellenek énnekem, nem a fölényes, a veszélytelen, a küzdelemre már eleve gyáva igazság, amely csak lesben áll tankként kitörni vagy bunker gyanánt inni pók-terében minél több friss halált és első gondja: pusztítani! csak aztán a győzelem (ha zsákmányt az is ad!) Mert milyen az az igazság, mely úr akar csak lenni, bárha zsarnokul? Nekem a könnyen megtámadható igazság kell; a mindent kihívó és megvető, az ellenség elé a jó előőrs módjára kivágtató; a büszke, régi s még büszkébben újra új, mely hogy van s itt van, azzal bizonyul, hogy zeng a táj es gépek és vasak köpik dühük, hogy erő és anyag és szolga gépként zörgő gondolat és géprejáró fejű szolgahad közt húsból, vérből máig megmaradt egy ilyen lenge lény is - mit ha megtagad a fél világ, csak annál igazabb! Mert gyönyörű a győzelem, de szörny lesz rögtön a győztes. Ezt mondhatom, holt anya eleven fia, ki egy igen-re mindig konokon egy neme.t ütő szivemtől tudom mi a
