Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Jánosi Zoltán: "Fegyvert szereztem: bűv-igéket" - folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében
forradalom és elhagyom, akit megnyugtatok, és legigazabb épp abban vagyok, mit e világ belőlem gyáván visszadob. DOLEO, ERGO SUM Minden tagom fáj, mindet érzem; fájok: vagyok Gyűlölöm és nevetem ezt az állapotot. Nevetem, hogy mint házigazda, a testi kín mutatja be vendégeimként a szerveim. Istennyilák futnak a csonton, idegemen. Hunyt szemmel rögzitem, hol éget. Ismerkedem. Ahány kín, annyi kézszorítás; fölszisszenek, fintorgok, aztán: önmagámmal kezelhetek! Mit tudtam én, garat, tüdőcsúcs, máj merre van s hogy ami hátul úgy dörömböl, a nyúltagyam. Tudok már mindenről, mi bennem szúr, mar, kopog. A kín, mint lámpák sora gyúl ki. Fájok: vagyok! Álomvilágban él, kinek csak öröme van. Rosszul érzem, de legalább én érzem magam! S ez nagy tanács és nagy tanulság. Ki tudta, mi világ és élet? Ők csak, ők, a „betegei”! Kik tudták a valót e földön és föld fölött, az igazságot? A szegények, a szenvedők. Kik tudták a jövőt? Az ilyen érzékenyek, így lehettek a gyógyítók is a - betegek!
