Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Jánosi Zoltán: "Fegyvert szereztem: bűv-igéket" - folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében
Meresztve égre egy kerek szemét csak néz a vén rét-alji kút - Kakas, cséplőgép, zörgő kerekek jelzik a lomb közibe tért, a csecsemő-álmú falut. Mint kígyó tekereg belé nyugat felől az út s kiszopja belőle a vért. Ide hoztalak. A dűlő-utakon, mint színfalak mögött, hol semmi díszlet, csak por, huzat és egypár ingatag kellék (kereszt) és őgyelgő alak, itt ismersz engem is meg; szerelmem, itt ismered meg magad: hogyan fűzöd sorsodba sorsomat. Minden jelenség, minden mozdulat eszméim része itt: egy gondolat, szerepét váró akarat, ha még lehet miért. E nép löki a vért szívembe, számba az igét. Hazugság vagyok, puszta kép nélkülük, létre nem lehelt agyag; s szívedbe is csak álmod, semmiség! Testem e nép, e táj - Nem lehet szólnom, cselekednem, néma vagyok és tehetetlen, tetteim letörnek kezemről, amig e szép anyag, amelyből formáltattam és teremtettem, talpra nem áll, hogy felnövesszen.
