Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - Jánosi Zoltán: "Fegyvert szereztem: bűv-igéket" - folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében

Lebben, ledől a por fehér fellege, mint könyvben a lap és ahogy eloszol a kocsi mellől, újra ez a kép fordul eléd.

A magas ég alatt

csak egy kétlábra álló csöppnyi vad, egy ürge ugrásával gazdagabb.

Mégis e síkokat lapozva egy népnek sorsát forgathatod át! Itt tartogatja - ő tudja mi okra - egy ezredév emlékeit hazád. Őskora lappang a szittyós laposba, cserény villantja vissza Ázsiát.

De ott az ól s a boglya-sor amott Európáig ballagott.

Utána kunyhó: vályog-skatulya;

be sem vakolták a falát; teteje nincs, előtte vad kutya őrzi a körmös pusztulást.

Aztán sokára egy tábla búza, szőlő. Az árokparton egy család; költözködik: mellette batyuja. Napszámos tol egy sánta taligát.

A népvándorlás leszakadt csapatai, úgy tengenek, viszik hiába-szerszámaikat, viszik, vagy hozzák a nincstelenek.- Hová? Haza?

Hol ami őnekik haza?Egy madár áll a nyári alkonyat csúcsán; száz éve még sas lehetett.