Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - Jánosi Zoltán: "Fegyvert szereztem: bűv-igéket" - folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében

Repül a szék s ha karod felveted, röpül az udvar! szállnak és forognak a fák, az asztal s az asztal felett anyjukhoz fürgén a sóskifli-holdak.

Repül a szélben bukdácsolva egy hajdani ének, egyre harsogóbban, foszlánya rongyként száll a- fák felett és fennakad a hajlongó bokorban; száll fent az ének arról, hogy mi volt és megszakítja csuklás és a sirás s mire himbálva feltűnik a hold, úgy zeng a tájon, mint bús ebvonitás.

DÜLŐ-ÚT

Felkapják fénylő nyakukat a fülelő lovak,

feléd tekint a ronggyal meztelen

csikós és később egy juhász - Kopárságával vad és szertelen a táj; azzal jajong, hogy hallgatag. Felemel s rögtön megaláz.

Üres, azáltal óriás.

...Se fa. A dombon csak egy vén akác éli száműzött életét, villantja dereka fehér sebét; betegen is még elmatat,

mint megtűrt vén cseléd.

Ő tetvezi ki az állatokat, a szelekre is ő vigyáz: minden kis szellőt rajtakap.