Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - Jánosi Zoltán: "Fegyvert szereztem: bűv-igéket" - folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében

Alma lóg az ágon s fent pirosán lóg a vén nap is fanyar mosolyával.

Hullóba’ van ő is - egy szélroham s szétloccsant egy messzi, poshadt pocsolyában

Tűnnek a díszek körülünk! hideg szél emelinti fent a dombos erdők aranyos ingét: fölszáll és libeg a lomb a légben - repülnek a felhők, repülnek a gyors madarak, betör a szél közénk is, fodrozza borunkat, leng az emelt bor, csintalan’ kidől, hűs cseppel hintve bódult homlokunkat.

Férges nap, őszi, gyümölcstelen ág s alattuk, lengve az ősztől, a bortól, fölgyürt gallérral öten cimborák, poharainkkal csengőn olykor-olykor összeütődve, mint az őszi gally s mormolva hozzá, mint az őszi lombok! dal volna az, dünnyögő őszi dal - szakítják hosszú, eltűnődő kortyok.

Oldódik, kavarog, szétrepül a táj! s minden, mi józan s helyén volt köröttünk - felleggel billen a tág láthatár, reményeink lágy hazája fölöttünk.

És száll a dal és szállnak, mint kövér őszi cseppek a kortyok mind sűrűbben, jajong a környék s mit a szem elér: hanyattesik az őszi őrületben.

Csattog az abrosz, repked, szárnya van, fordul és röpül ő is már az őszbe! s peremét fogva mi boldogtalan öt száműzöttek, már fennen üvöltve!