Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Jánosi Zoltán: "Fegyvert szereztem: bűv-igéket" - folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében
kiment tallér méláz antik fénnyel a nap - nem váltható fel ő... hunyorg arcátlanul. Szegény haza! nincs más dísze már, csak amit költői raknak rá: az őszi lomb nehéz aranya, a folyók ezüstje s hölgyei gyémánt szeme... de te tudod, mindez mit ér! Te a valóságot fürkészed gondteli arccal s objektiven! s meg nem téveszthetőn - A helyzettel, öreg, te számolni akarsz Mesterséged finom szabályai szerint... Azt nézed, hogy mi van... és - elhiszem - szived búsong! Mit messziről édes oázisnak véltél: délibáb volt! szélhordta homok és állathulladékok halmán ülsz merengve... Értem keserved én! Ezért volt hát vitéz könyökforgatásod az ősi mód szerint? Ezért hajlongásod? Ilyen pályadijért nyaltál, miként csiga, utat e polc felé? Ah, eljő majd a kor, tudod, akárcsak én, eljő a nap, midőn minden tolvaj felel - remegve állsz te is köztük - ártatlanul! szégyenkezve dicső eleid közt: kontár! korcs ivadék, aki már lopni sem tudott... ŐSZI RÉSZEGSÉG Kacsák bujkálnak lábaink között e meghitt kocsmaudvaron... csipegnek a borzas csibék, gyűrt levél zörög, hull asztalunkra, legyinti fülünket.
