Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Jánosi Zoltán: "Fegyvert szereztem: bűv-igéket" - folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében
Őket, őket kerestem én is, nékik kívántam szólni mindig. Most itt vannak, néznek reám, ujjammal érinthetném őket. Igen, a nép, a szépszavú, daltermő, munkás, harcias, a végtelen folyam egy habja itt felcsapódik s látható. A férfi meztelen lábának horgas nagy ujjai közül kikaparja a port s a piszkot, zsebébe nyúl, nem húz ki semmit. A sínek mögül egy jegenye két ága közt akár fészekben ül a szárnyas nap, egy percre megpihen itt, szétnéz a tájon. Mint ezredévek mélyiből tekint reá vissza a férfi, mint kék égre a vízbefúló, ki már kiáltani se tud. ÓDA EGY HIVATALBA LÉPŐ AFGÁN MINISZTERHEZ Nem lopsz te többet! Ami még lopható s egyáltalán mi még elemelhető vala: magas elődeid már mind elemelék - Kongó puszta honod! Reménytelen egén kifordított zsebek gyanánt lobognak a felhők s mögöttük, mint a forgalomból rég’
