Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - Jánosi Zoltán: "Fegyvert szereztem: bűv-igéket" - folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében

onalitás megtapasztalásából erednek, részben az egyénnek abból a vágyából, hogy megszabaduljon a folyamatos döntési kényszer és az ezzel járó felelősség terhétől. A nagyobb, erősebb egész részének biztonságát az önmagát ellentétek feloldójaként meghatározó kommunista hatalom azoknak kínálja fel, akik hajlandók megtagadni minden nemzetiségi kötődést és közösséget. Az ilyenek aztán igyekeznek bizonyítani megbízhatóságukat:

Egy-egy helyi megbízott csak nem állta meg szó nélkül, ha a volt Volksbund-család összeszorított szájjal húzta be maga után az utcaajtót. - Na lám - hangzott kárörvendően kellett nektek fölvonulni, kellett nektek a Heil Hitler?! - Nem volt mit válaszolni rá, svábnak a svábtól is jobb volt tartani. (193.)

Mások is, akik nem akarják megtagadni régi közösségüket, arra kényszerülnek, a kényszerűségben a lehetőséget keresve, hogy hallgassanak hovatartozásukról.

Sváb, sváb. Nem kell azt mindenkinek az orrára kötni. Mess Pál ilyen-olyan lakos, illetőségű, s kész. Nem faggatja ott senki. S vége annaka világnak, hogy kimutassuk, mi, a svábok, pláne hogy önérzeteskedjünk. A magyarokhoz kell húzni, hallgatni kell, tűrni, eltűnni. Ha meg már lettél valaki, megmutattad, mit érsz s mit tudsz, úgyis mindegy. Rosszul politizálsz te, hallod, szomszédasszony. (257.)

Uray, aki annak idején a Volksbund dezintegratív törekvéseivel szemben a magyar állampolgárság integratív szerepét és erejét hangsúlyozta, most a nemzeti sajátosságok eltörlése, az ignoráns asszimiláció ellen emeli fel szavát.

Itt, a kisebb faluban legutóbb a tékozló fiú példáját mondta el, s a prédikáció végén váratlanul bejelentette, mivel a kisebb faluban úgyszólván nincsen magyar, a misét tovább is teljesen német nyelven fogják tartani. Probst is ott ült a padban, a maga helyén, s hallgatta. Itt, a kisebb faluban, bár van egy-két magyar, eddig is németül énekelték a misét, senkinek nem jutott eszébe ezt kifogás alá vetni. Fuisz Antal ugyan református volt, s így templomba nem is volt hova járnia, de mint a falu egyetlen kommunistája, most azért már elejtette a kocsmában, jó volna Uraynak megfontolnia, mit mond.... Fuisz tudta, hogy a nagyobb faluban Havasi, a párttitkár vasárnaponként már odaáll a templomban a hátsó oszlop mögé, s kihallgatja, mit mondanak a papok, s Uray megtartja-e az ő rendelkezését. Magyarul mondja-e a misét meg a prédikációt, hisz ez a falu most már magyar, s különben is hol vagyunk, vagy renitenskedik, s összevissza mondja. Uray ragaszkodott, hogy fölváltva, aztán ahhoz, hogy egyik felén a misének magyarul énekeljenek, a másikon németül. így igazságos, mondta a szószékről, az Úristennek is így tetszik, s ebből ő nem enged. Havasi ez után a prédikáció után dúltan rohant Uray után a plébániára.... ordított odabent, Uray szintén, verték az asztalt, csak úgy zengett a környék. (209-210.) (Kiemelés tőlem. P. E.)

Azonban azok, akikért szól, túlságosan meg vannak félemlítve ahhoz, hogy éljenek a dacos, mert voltaképpen kétségbeesett segítséggel.

A mise után a lucskos utcán még ténfergő emberek zavartan, nevetgélve hallgatták. A telepes magyarok magukban igazat adtak Havasinak, a németek igyekeztek a kiabálás hallatára inkább távolabb kerülni a templom tájékáról. (210.)

Akik nem képesek gyorsan és gondolkodás nélkül alkalmazkodni a gyorsan változó társadalmi helyzethez, egyre idegenebbül élnek a világban. Mint a biofil erkölcsiséget követő, kapcsolataiban mindig felelősen gondolkozó és cselekvő Probst, aki nem lépett be a Volksbundba, családját féltve nem szökött meg a kato-8