Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 1. szám - Müllner András: Mészöly és a hipertext

Müllner András ■ Mészöly és a hipertext

39

zés egybecsattanása. Logikánk véglegességének köszönhetően képtelenek vagyunk hitelesíteni magunkban ennek ésszerűségét, elfogadhatóságát, azt, hogy a kettő egyidejű. Hogy: meg van történve. A világ meg van történve.

Visszahátrálva az irodalomba: gondolom, Joyce a maga logicista pedantériájával nem véletlenül ragaszkodott az Ulysses szerkezeti megkonstruálásánál ahhoz a Vicához, aki körforgás-elméletével a társadalmi mozgás, a társadalmi lét egyetemes törvényeire nyitott kiskapukat.

Bizony, ez nem lehetett véletlen, hiszen az Ulysses \íziója az emberi lét egy olyan teljes bemutatására vállalkozik, melyhez - hacsak nem akart volna kilépni az európai filozófiai vízió és gondolkodás világából - Joyce keresve sem találhatott volna megfelelőbb szellemi elődöt. Vico megérezte, hogy a megismerésben a legtermészetesebb jelentkezések alogikus folyamatokat tételeznek fel. És mivel nyilván nem akart kilépni az európai gondolkodás szférájából, Joyce a másság elismerésén és jogos létezésén alapuló logikai struktúrájával az európai gondolkodás történetében éppen Vicónál kötött ki. Tehát már modellválasztásával mélyen európai.

Az a megoldás, amellyelJoyce egyetlen napba sűríti az Ulysses történetét, vajon nem az emberi létezésbe minősíthetetlenül sok másságot és új pszichés állapotot bevitt sebességnek egy hatalmas epikai szerkezetbe sűrített metaforája?

De, de, ez nagyon pontosnak tűnő megfogalmazás, melyről én is beszélni szerettem volna, hiszen ez a sűrítés-technika, tömörítési mechanizmus egyúttal megvilágítja azt is, hogy a műszaki kultúra valóban képes alázattal alkalmazni azokat a bölcseleti rálátásokat, amelyeket a humán kultúra kialakított. Mert nevezhetjük ugyan a művészi Ulysses és a tudományos mikrocsip közt fennálló sűrítményazonosságot puszta áthallásnak, csakhogy e korántsem csupán távoli rokonságban álló gondolkozástechnika, más-más területen ugyan, de ugyanazt az elvet valósította meg. Ez analogonja lehet annak, hogy az érzékenységünk és az érzékelésünk abba az irányba fejlődött és fejlődik, amelyben a sűrítés és a töredék a totális új jelentkezési formájának az emblémája és megvalósulása. És most beugrott egy kérdés, amelyre igazán nem tudok válaszolni. Nyilvánvaló, hogy a tudomány felismerései is óhatatlanul beszűrődnek a művészetekbe,