Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Müllner András: Mészöly és a hipertext
38 Úi Dunatát • 2002 március kapui a tipológiai szimbolizmus alapján hálószerűvé avatják a Könyvet, amennyiben megtörik a linearitást, és például Ádám, Mózes, Jónás alakjában anticipálják a Megváltót. A másik sokat emlegetett példa Joyce Ulyssest. Az Ulysses, ahogy egy Web-oldalon olvasható, „enciklopédikus”, „intertextuális”, „sűrített” és „ökonomikus”, „nem lineáris”, hanem „hálószerű”. Sőt, a szerkesztők előhalásztakjoyceról egy olyan karikatúrát, amely őt egy olyan kérdőjelként ábrázolja, amelyet egy pókháló fon be - Joyce on Web, vagyis „Joyce a Hálón”, „Joyce behálózva”. Nem véletlen, hogy egy Web-oldalról idéztem egy í/íjww-interpretációt: a kvázi-hipertextuális könyvek kánonjának megalapítása és bővítése ugyanis általában akkor történik, ha egy adott mű hipertextualizálásának műveletét akarják igazolni, legitimálni a mű belső struktúrájával. Az említett Web-oldal is ezen az úton jár. A szerkesztők hipertextualizálták az Ulyssest, és szükségesnek tartották megindokolni e műveletet; érvelésükben az Ulysses szinte megköveteli a hipertextben való földolgozást, az említett okok miatt. Az alább következő idézet Mészöly Miklós ésjames Joyce kapcsolatáról szól (és sok minden másról): „Nincsen válaszom arra, hogy mivé lehetünk, és hogy ez hogyan fogalmazódik meg. Talán a modern tudománynak körkörös, önmagába visszatérő fogalmiságában, miszerint tulajdonképpen a létezés burkából kilépés nincs, csak egy olyanfajta szüntelen újratermelődés, amelyet az olasz Giambattista Vico filozófiája vetít elénk, a magyarok közül pedig Vörösmarty, amikor az önmaga levében forgolódó emberről ír. Mert mi a végtelenség? Egy linearitás? Vagy egy körkörös reális abszurditás? Erre a filozófia egyedül, a művészet és a reáltudományok szinkronitása nélkül nem fog tudni választ adni. A hindu filozófia e végső határok megfogalmazásánál választott magának egy vízióvilágot, az európai pedig valamiféle linearitással játszik, amely kezdeteit tekintve logikus és ésszerű. A hindu filozófia koreográfiájában és dimenziójában az, ami van vagy ami lesz, az egyidejűleg van-lesz. De mi, európaiak, kronológiákban, lineárisan tudjuk csak elképzelni és megélni a dolgokat... Hát éppen ezért haladja meg a befogadóképességünket, ha például a telepatikus jelenségek modern tudományos elemzésénél - rettenetes kérdőjelként - előtérbe kerül a jelen és a majdan bekövetke-