Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Jánosi Zoltán: "Fegyvert szereztem: bűv-igéket" - folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében
Tánosi Zoltán • „Fegyvert szereztem: bOv igéket 79 ból hiányzik a valódi műveltség” - írja s „bírálja a parasztrajongást, a torz népiesség megnyilvánulásait, az igen hosszú körmondatokat, az édeskés dalocskákat és csapnivaló színdarabokat. Tudja, hogy sokan visszaélnek a nép nevével, azok, akik csak divatból lelkesednek és nem vállalnak sorsközösséget a néppel.”23 A népi kultúrára hármas pozícióból: Ozoráról, Budapestről és Párizsból látó költő társadalmi és kulturális feszültségek teljesebb vonatkozáskörét érzékeli és rögzíti a népművészet körül. (Magatartásában egy magasabb szintű kultúra és európai szellem képviseletéből valóban meghúzódik a Horváth Márton által bíráló hangütéssel neki is felrótt gesztus: „a népiesek nem fogadták el az ország fővárosát, Budapestet, de elfogadták a világ fővárosát, Párizst”24.) Lehangoló tapasztalatának - mindössze négy rövid sorban - epigrammatikus tömörségű, lényegsűrítő képét is nyújtja. Az 1937-es Rend a romokban című kötetében megjelent Divat című verse a népi kultúrára csavarodó hínár sokfelői megszövődő, fojtogató vonalait hirtelen éles, láttató fénybe vonja e koncentrált pontosságú szociofotóban: Az úrvezető nyájasan int; a juhász némán bámul a gépkocsi után. A hátulsó ablakban két magyar-ruhás baba hintái, mint öngyilkos a fán. Két szociális-társadalmi szféra találkozik a verspillanatban, csupán két személy, de a tájon gépkocsival átrohanó „nyájas” idegen és a juhász között széleskörű társadalmi csoportok ellentéte feszül. A sziluett kontrasztja alapelemeiben villantja fel A kacsalábon forgó vár kettészakadt Magyarországát. A Szomorú béres fölött is eliramló, a röghöz kötött lét szembesül kiáltóan itt az elfutó autó és a néma juhász látványában, s ennek feszültségét a hátsó ablakban lógó két baba már-már tragikussá tetézi. Az autóban himbálódzó babák másik világba száműződött értékei ott hamis díszek csupán, a sorsukra néző belső azonosulás nélkül. A vidék szótlan, bennszülött emberfigurája pedig aki (képletesen) létrehozta a babákban vergődő kultúrát, ezt a helyzetet is - ahogy a maga teljes, lét alá nyomott életét - a megszólalás esélye nélkül kényszerül elviselni. Az autó mozgásában a babák pózát megérzékítő hasonlat viszonyító pólusa - a vers utolsó szavaiban - csattanószérűén, erős villanófényként világítja meg visszamenőleg is a helyzet pontosabb emberi és társadalmi lényegét. A népi érték hivalkodó, divatos kifüggesztése a belső vállalások, a kollektív ügyek képviselete nélkül, a kifosztás, a gondokban egyedül hagyás mozzanataival; vagyis a szétszakadt nemzeti lét már nemcsak a babák
