Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Jánosi Zoltán: "Fegyvert szereztem: bűv-igéket" - folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében
80 Úr Dunatát • 2002 december groteszk lejáratását, hanem az ország jövendő drámáját is előrejelzi. A baba-képzetekbe vont nemzethalál-aspektus fölhintázó abszurditását ugyanakkor az elfogyó nép tudata (a vers megírásakor már megjelent Illyés Pusztulás című tanulmánya Nyugat, 1933) és magában a nemzeti sorsban bujkáló s A kacsalábon forgó vár című vers összegzését is alapjaiban motiváló abszurditások indokolják. A folklór, a népi kulturális értékek e műben tükrözött többszörös kitaszítottsága, torz kihasználása ellen lép föl többek között Illyés egy újfajta népiségért a magára hagyott, s már ebből az örökségéből is kiforgatni kezdett nép nevében, amikor a versben kifejezett társadalmi atmoszférával szemben a maga egyetemes látókörű költészetében felizzítja a folklór és az archaikum motívumait. Jegyzetek 1. A puszták népében például az adoma, anekdota kapnak szerepet, a Tűvé-tevők pedig, „az egyfelvonásos parasztkomédia, a magyar irodalomból hiányzó műfajt, a vásári népi mulattató játékot, a farce-ot, a nép látványos mulatságát teremti meg”. V.ö.: Tüskés Tibor: Illyés Gyula. 1983. 206., 265. Németh László a Kora tavaszban és a Mint a darvakban lát „breugheli képeket”. Németh László: Egy összegező. In: In memóriám Illyés Gyula. Nem menekülhetsz. Válogatta, szerkesztette, összeállította: Domokos Mátyás. 2002. 199. (A továbbiakban: In. mem. I. Gy). 2. Lator László: A költő felfedezései. Illyés Gyuláról olaszoknak. In: In. mem. I. Gy. 410. 3. Tamás Attila: Illyés Gyula. 1989. 267. 4. Lengyel Balázs: Különös testamentum. Illyés Gyula száz új verse. In: In mem. I. Gy. 351. 5. Lator László: u.o. S ugyanez a teljességtömörítő igény indokolja Domokos Mátyás véleményét is: „Akármihez nyúlunk életművében, esztétikumtól függetlenül, valahogy megrázza az embert - az egésszel érintkezik.” Domokos Mátyás: Ázsiai ősanya - európai nevelőanya. Tűnődések Illyés Gyula Árpád-verse nyomán. In: In. mem. I. Gy. 261. 6. Illyés Gyula: A lángelme neveltetése. In: I. Gy.: Útirajzok, esszék, tanulmányok. 1982. 438. Ennek az illyési életművet átsugárzó nagy emberi erőnek a vonzásáról írhatja joggal Szabó Lőrinc: „Azt hiszem, mindenki, aki ezt a nyelvet beszéli, jogosan vágyódhatnék - s jól járna vele! - egy olyan magyar humanitásban élni, amelynek valahogyan Illyés az elnöke.” Szabó Lőrinc: Bevezető Illyés Gyulához. In: In mem. I. Gy. 272. 7. A világosság szürrealistája. Hornyik Miklós beszélgetése Illyés Gyulával. In: I. Gy.: Útirajzok, esszék, tanulmányok. 1982. 793. 8. Tüskés Tibor: Illyés Gyula. 1983. 94. 9. Achille Dauphin-Meunier: Illyés Gyula, a kitűnő magyar költő. In: In mem. I. Gy. 13. 10. A fogalomnak „a zseniális elnevezésben rejlő tévedése ellenére... nagy sikere lett..., a legkülönfélébb gondolkodók és vezető személyek körében történt széleskörű elfogadása és elterjedése igazolta a homogén világ létének hiányát. S mivel ez egyelőre nem létezik, természetesen világ - vagy egységes irodalom sem létezhet.” Roberto Fernández Retamar: A spanyol-amerikai irodalom elméletéhez. Helikon, 1999. 3. 335. Fordította Tímár László. 11. Illyés Gyula: Az idő kérdései. In: In mem. I.Gy. 214. 12. Weöres Sándor: Prológus Illyés Gyula szerzői estjén. In: In mem. I.Gy. 324., Illés Endre: Az indulat költője. Uo. 192., Kovács Imre: Illyés Gyula. Uo. 201. 13. Féja Géza: Vallomás Illyés Gyuláról. In: In mem. I. Gy. 360. 14. Németh László: Egy összegező. In: In mem. I. Gy. 198. 15. Babits Mihály: Illyés Gyula versben és prózában. In: in mem. I. Gy. 105.
