Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - Jánosi Zoltán: "Fegyvert szereztem: bűv-igéket" - folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében

76

Úr Dunatái • 2002 december

Az archaikum és a folklór közege Illyés számára az egyetemes és a magyar lét folytonos egybevetésének katalizátorául is szolgál. A nemzeti és az összemberi síkok folyton egymásba játszó, egymást fürkésző értelmező kettőssége a népi kultúra terepein is éppúgy meghatározó vonása Illyés érzékenységének, akár poétikai, eszmetörténeti vagy politikai írásaiban. A húszas évektől kristályosodó gondolkodói fókuszát, „a bontakozó népiséget”, ami egy egész nemzedék írói jelszava lett, éppen európai látóköre révén és a teljes magyar irodalom síkján „óvta meg a fenyegetve leselkedő provincializmustól”, miközben „határait tágította, s biztos ujjal színvonalat húzott fölébe”.13

S ez az eszmekor és a fölé rajzolt esztétikai program: az írói cselekvés irányait kereső, forrásaiban és költői megnyilvánulásaiban önmaga erőit rendkívül tudatosan megszervező irodalmi népiség az a tágabb szellemi keret, amelybe Illyés archaikumra és népéletre, -művészetre fogékonyságának minden fontosabb tapasztalata belehullik. Az otthoni örökség éppúgy, mint a Párizs mutatóujján felcsillanó összefüggések, s - Fazekas, Petőfi, Arany hagyatéka után - a közvetlenebb elődök, Ady, Móricz effajta inspirációi, majd az egymáshoz növő kortársak: Németh László, Tamási, Veres Péter, Bartók és Kodály hatása. S a táguló világirodalmi ismeretek és a fordítások révén természetesen García Lorca, Jeszenyin, Giono, Tolsztoj s a különböző népi és archaikus költészetek, így a Gilgames, a Kalevala művészi világának üzenetei is fontos színeket tesznek hozzá e teljesebb képhez. Mindezek a rácegrespusztai porból kihallott szavakat, énekeket Illyés egyszerre sokfelé figyelő „beolvasztó, eklektikus tehetsége”14 révén, az őstörténeti tanulságokkal együtt egy aktuális - globális népiségélménybe vezetik, amelynek optikai rendszere segítségével Illyés egy teljes generáció népiség-értelmezését is (párhuzamosan Németh László törekvéseivel, de több vonásában túl is mutatva azokon) világirodalmi látószögbe állítja át.

(Az író népművészetről, folklórról való tudása táguló összefüggésrendjének alakulását az időben előrehaladva, olyan remek értekezések, esszék, útirajzok vagy ezek részletei tanúsítják, mint: a Rokonoknál [1934], a magyar népdalról írt remek összegzés a Magyarok-ban [1936], a Bölcsőkutatók [1938], a Franciák sajátja [ 1942], a Ludas Matyi igaz története [ 1950], a Bartók és a költők [ 1963], a Szómúzeum és megújítása [1964], a Felületi tünetek [1974] vagy A lángelme neveltetése [1977].)

A FOLKLÓR A MŰSTRUKTÚRÁKBAN ÉS A TÖRTÉNELEMBEN

Az Illyés verseiben megnyilatkozó folklorisztikus ismeretanyag átfogja a folklór csaknem minden rétegét a szavaktól, kifejezésektől, a szólásoktól a dalokon, me-