Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Móser Zoltán: Illyés Gyula Kodályról és Bartókról
Móser Zoltán • Illyés gyula Kodályról és Bartókról 63 Petőfi mellett Pázmányra is gondol, amikor kettejüket idézi a népi eredetű műveltséggel kapcsolatban: szellemi és egész nemzeti életünkből minden, ami sajátos: népi eredetű. Irodalmi és szellemi életünk hőskora az a kor volt, amikor a szellemi élet a néppel testvéresedett, annak nyelvét próbálta beszélni, annak gondolatait találgatta és annak vágyát igyekezett szolgálni. S különös: ez tett bennünket európaivá is. Pázmány, prózánk élmestere, Petőfi, akiről azt mondhatjuk, hogy költészetünk fölfedezője volt, zenénk fölfedezői: Bartók és Kodály a néptől tanulták mesterségüket, mindazt, amivel a magyar határokon túl is számba kerültek. A nép állandóan készen volt arra, hogy adjon. Nem rejtelmes sugallatokat és karikásos ős zseniket, hanem egy kultúrát, a maga népi szellemét, melyet századokon át őrzött, s mely nélkül egy ország kultúrája sem lehet teljes.”6 A népi irodalmi mozgalommal kapcsolatban is ikercsillagként említi őket. (Dehát azok is voltak.) „... a mi népi irodalmi mozgalmunkban valóban Ady, Móricz mellett a két nagy csillag Bartók és Kodály volt, még azok számára is, akik nem értettek sokat a zenéhez. (...) Ők adták szinte vissza a hitet ahhoz, hogy érdemes bízni a magyarság erejében, a magyar nép föltámadási erejében, és ezáltal valahogyan erkölcsi parancsot is jelentettek számunkra.”7 Kihagyhatnám, de nem teszem, mert egy kényes kérdést is érint velük kapcsokban, ám jó orvosként megnyugtató szavakat is használ, nemcsak receptet ír föl. Ez pedig a város és falu, még pontosabban az idegennek mondott főváros és a magyar vidék összehasonlítása: „Hogy Pest a népfiaknak bemelegített hely volt, azt úgy kell érteni, hogy a népiességnek ez új, magasrendű művészete híveket először a városokban talált. Már Bartók és Kodály első koncertjeit Budapest kozmopolita Belvárosa ünnepelte és - védte.”8 Egy 1933-as följegyzés szerint „Közhely volna már elismételni, amit a vidéki kúriákban és tisztaszobákban a vacsora utáni beszélgetések során változatlanul fölemlegetnek a fővárosi vendégek, hogy Pest csak az ország fővárosa, de nem a népé, s hogy a nép valóban csak vendégnek megy Pestre, különféle szerepek eljátszására... Ez igaz, de azt már nem lehet mondani, hogy Pest népe nem látja szívesen a vendégeket és hogy rajta múlott, ha azok nem érezték itt magukat mindig úgy, mint otthon. Pestben megvolt a jóakarat, hisz magát a kitűnő Paulinit is Pest küldte vidékre. Pest hallgatta meg először Bartókot és Kodályt, pestiek követelik, hogy a rádióból is gyakrabban hallhassa őket a szakmánybán csengő cigányzene helyett, melyet a rádió igazgatósága épp a vidék úri társaságai kedvéért húzat.
